Előtörténet - Nate Petrovsky

Név: Dr. Nathaniel Martin Burton (Jogász doktor, de mint magánember nem használja a titulust)
Becenév: Nate
Születés ideje, helye: 1985. December 6., Ukrajna, Kijev
Nem:férfi
Faj: boszorkány, azaz ha kérhetem, férfiasabb a varázsló megnevezés.
Kor: 26 éves vagyok, nagyfiú, a lábam is éri már a földet.
Külső: Barna vagyok, kék szemű, már majdnem herceg fehér lovon. Kisfiús arc, ártatlan tekintet, kócos szőke haj, átlagos magasság, normális, egészséges testalkat. Ez nagyjából 180 cm-t és 75 kg-t takar, de igazából fogalmam sincs, mert amióta nem járok középsuliba, azóta nem mérem magam. Az alkatom sportos, vagy nézz meg ruhátlan és megtudod. Mi mást mondhatnék magamról? Van egy tetoválásom, az alkaromon, ami egy varázslósüveget, varázspálcát, feketemacskát és söprűt ábrázol. Ugye nem véletlen…

Belső:
„Kedves Naplóm!
Amióta szétmentünk Serenával, teljesen magamba zuhantam. Kifordultam önmagamból. Régen nyugodt, higgadt voltam, mostanság csak tombolok, semmiben nem látom a jót vagy a szépet. A világ így még csak élhető, valahogy elviselhető… De egy hónapja kaptam a hírt… Hogy Ő, az én Szerelmem, a kis feleségem nincs többé. Meghalt. Én pedig már nem tudok nevetni, semmi sem érdekel, unom és utálom az életet. Pedig mindig szerettem a szórakozást, a nevetést, mindig vidám voltam, még akkor is, mikor problémáim, gondjaim voltak. Szerettem zenét hallgatni, olvasni, néha csak beülni a haverokkal valahova sörözni, de most ezeket is kihagynám és utálkozva irigylek mindenkit, akinek egy csepp boldogság is jut. A vidám, kisfiús Nate eltűnt és egy magába fordult, megkeseredett, utálatos Nate lett helyette, aki csak pusztítani és tombolni akar. Mert Serena nélkül nekem semminek sincs értelme.”

Előtörténet:
- Nate! Valamit el kell mondanunk… - Lépett hozzám félénken a kis Milly. Mindig szerettem ezt a kis csodabogarat, az én kishúgomat. Akire sosem volt jellemző, hogy félénk legyen. De láttam a szemében, hogy valami nagyon nincs rendben. Mellette állt bátyám, Thomas, aki bár magasabb és erősebb volt, mint én, most mégis láttam a tekintetében, hogy tart tőlem. Miről van szó? Olyan rossz érzés kerített hatalmába, mint soha. Értetlenül néztem rájuk, és bár elfogott a szörnyű sejtés, hogy Serenával bármi is történhetett, én optimista, vidám ember vagyok, nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni. Közben Milly közelebb lépett hozzám, ekkor tűnt fel, hogy egy igencsak gyűrött újságot szorongat a kezében. Sokan átnézhették már. Türelmetlenné és feszültté váltam, majd Milly a kezembe adta az újságot. Rögtön szalagcím volt, nem kellett sokat keresgélnem. Serena meghalt.
- Sajnáljuk, Öcskös. – Mondta halkan Thomas, akinek szavait hallottam, de már nem tudtam felfogni. Elhagyott az erőm, és az életem egy szempillantás alatt kezdett leperegni előttem.

Ahogy megszülettem egy békés, nyugodt december 6.-án, mint akit a Mikulás
hozott. A szüleim vártak, mindig ezt mondogatták, de valahogy ez nem bizonyosodott be sose igazán. Ekkor már volt egy négy éves bátyám, ő nem titkolta, hogy nagyon nem várt, mindig őszintén viszonyult a kistesó-kérdéshez, mely annyiban nyilvánul meg: minél kevesebb, annál jobb. A lényegen azonban ez semmit sem változtat, én megszülettem, második gyermekként a Kijevben élő Burton család körében. Azt hiszem, ezek után semmi érdekes nem történt velem, gondolom nekem kijöttek a fogaim, mivel most is vannak, erre tudok követeztetni, aztán felültem, másztam, álltam, jártam. Igen, kb. idáig jutottam el otthon, mert anyáék nagy lelkesedéssel dugtak be a bölcsibe, hogy ott nekem milyen jó lesz. Magánbölcsi ide vagy oda, az élet ott sem volt szebb vagy különb, mint bármilyen másik bölcsödében. Persze, itt kezdtem el idegen nyelven tanulni, amire mondhatom, egy évesen aztán hatalmas szükségem volt, hogy németül vagy angolul sírom-e el, hogy tele a pelus.
De azt hiszem nyugodtan tovább léphetek. Ez után jött az óvoda. Nos… Azt hiszem azon kívül, hogy pár függönyt felgyújtottam és néhány lányt elgáncsoltam, félre ne
értsetek, nem írtam félre, nem a lányokat gyújtottam fel és a függönyöket gáncsoltam ki. Itt ismertem meg legjobb barátomat, Nick-et, ő haláli jó fej srác, de ugye az ember a barátait nem reklámozza, úgysem véletlenül a barátai.
Szóval, ott is teltek az évek, én se fiatalodom ám, szóval jött a suli, ahol megismerkedtem Serenával az egyik különóránkon a suliban (azt hiszem dráma volt), aki olyan igazi legjobb barát lett Nick mellett. Igazi kis idegesítő hercegnő-féle volt a kezdetekben, de azt hiszem megedződött a nyolc év alatt, teljesen jól kikupálódott baráttá és a kis hisztis mimózavirágból, egy belevaló csaj lett.
Olyan, aki miatt eleinte nógattak a srácok, hogy „jajj, két szerelmes pár!” (Barmok! Számolni se tudnak! Két szerelmes pár az négy fő! Mi a fenéért is gúnyolnak így két
személyt, aki max. egy szerelmes pár lehetne??), aztán később, mikor úgymond a serdülés rögös útjára léptünk, és a többi srác is felfigyelt rá, akkor már jöttek, hogy számot kérjenek, meg randit. Mármint félre ne értsetek, a srácok nem tőlem kértek randit, hanem általam akartak Serenával randizni. Nem vagyok én sem kerítő, sem pap, hogy áldásom adjam a dologra, Serena eldöntötte kit akart, kit nem. Aztán
az élet ugye könnyebb sosem lesz, legalábbis huszonöt évem tendenciája ezt mutatja. Anyámék egy viszonylag jó távoli gimibe küldtek, ne is lássanak és a serdülőkor minden kínjából kimaradjanak. Szerintem, ők ezért állítják, hogy én aztán remekül, mi több, észrevehetetlenül éltem meg a tinikort, mert ugye negyedévente egy hétvégét, plusz karácsonyt és újévet töltöttem otthon, előbbinél a hangulat miatt viselkedik jobban az ember, az utóbbinál meg az esélyes esti, újévi party
meglátogatásának reményében. Így persze, hogy egy tündérfalatka voltam.
Ha akarok valamit, mai napig angyalian tudok viselkedni, de nézzünk mélyen magunkba: ki nem? A lényeg, hogy teltek múltak az iskolás évek, végül mi is eljutottunk az érettségiig, ami köztudottan nem feltétlenül annak a jutalma, hogy érett felnőtt vagy, hanem apuci által nyújtott borítéké, szerencséé, mindkettőé vagy szimplán tényleg tanultál. Aztán igazából az érettségi után csaptunk bele a levesbe. Én a Yale-re mentem, jogot hallgatni. Mert ugye a Yale-en mást sem csinálhatsz, csak befogod a szádat, bólogatsz és hallgatsz. És kész. A kutya nem kíváncsi a véleményedre, hallgató vagy, hát hallgass. Na, mindegy is. Aztán jött Serena szülinapja, órisi party, utazás, pia, meg minden, kiütöttük magunkat és a nagy buli hevében olyan, de olyan szerelmesek lettünk, hogy össze is házasodtunk, csak úgy nagy lendülettel. De mielőtt bárki bármit félreérthetne, nem volt ez olyan komoly házasság. Utána mindenki ment arra, amerre dőlt a piától. Időnként Serena visszajárt, elsírta a bánatát, összebújtunk és másnap reggel fájón vettünk búcsút egymástól.
És igazából az elmúlt időszak végig így telt. Serena hoppon maradt, jött hozzám. Megvigasztaltam, testileg-lelkileg, nagyon, de nagyon, egész este csak „vigasztaltam és vigasztaltam”… Majd reggel a cuccait összeszedve, vidáman nevetgélve, a szokott módon kócosan és csapzottan útnak indult. Igazából ezt kezdtem megszokni. Időközben elvégeztem az egyetemet, ledoktoráltam. No comment. És most ismét tovább tanulok, hiszen egyelőre mint az Állam képviselője jelenek meg a bíróságokon, ami egyébként nem kis szó, hiszen ez azt jelenti, hogy én magát az Államokat képviselem egyes gyilkossági eseteknél, de azért szeretnék később bíró lenni.
Az azért tök jó lenne. Bírnám magam olyan ősz parókában, kalapálni, hogy „Csöndet!”. Meg a tárgyalás elején mondanák: „Álljanak fel! A nagytiszteletű Burton bíró megkezdi a tárgyalást!” Wáááá… de tuti! Lassan már tényleg csak az ilyen gyerekes álmok éltetnek, de akkor is! Nekem legalább vannak. Gondolj bele, van, akinek még ennyi sincs. Azaz… most én is ott vagyok… hogy minden álmom kezd szertefoszlani.

Itt állok a nappaliban, Milly nagy szemekkel néz rám, ártatlanul, igazából nem is hibáztathatom. Nem tehet Serena haláláról. Igazából én tehetek… hogy nem voltam vele… Így most önmagam elől menekülve futok Mystic Falls-ba, némi megnyugvást
remélve, hogy egyszer az életben, ha nem is megbocsájtani, mert ezt nem tudom megbocsájtani magamnak… de hogy kissé megnyugodjak.

Érdekességek:
• Van doktori végzettsége jogtudományból, így teljes nevéhez egy Dr. titulus is hozzátartozik.
• Kedvenc állata a szurikáta és a rája.
• Csak a kiváló tanulmányi eredményei mentették meg, hogy kivágják a Yale-ről, mikor feleselt az egyik oktatójának.
• Kedvenc itala a Vodka. Meg hozzá a narancslé.
• Vörös-zöld színtévesztő
•
Hét nyelven beszél felsőfokon: Német, francia, orosz, olasz, spanyol,
latin és portugál. De megérteti magát svédül és finnül is.
• Imádja a Milka csokit és a pudingot.
• Van egy teknőse, Michelangelo.
• A Hamilton család közeli rokona