Előtörténet - Ian Hamilton

Átváltozás helye
és ideje: 2008. augusztus 12., Oroszország, Szentpétervár
Faj: Vámpír (Charlotte Yvonne Bates által)
Kinek a pártján áll: Hamilton család
Partner: Charlotte Yvonne Bates

*CSALÁD*

Szülők:

APA:
Dr. Felix Hamilton, 54 éves, üzletember és versenymérnök.
Nagyon büszke nagyobbik fiára is, és reméli, hogy Ian az egyetem elvégzése után
a család nagyvállalatnál fog dolgozni. Ritkán van közös programjuk, de néha
felhívják egymást. Vagy váltanak pár e-mail-t. Ian tiszteli és becsüli az
apját.

ANYA:
Prof. Katherina Jane Hamilton, 51 éves, dísznövény szakértő.
Jane hihetetlenül büszke fiára, főleg annak színjeles tanulmányi eredményeire.
Nem sejti (ahogy Felix sem), hogy Ian már évek óta vámpír. Kapcsolatuk a
tiszteleten alapszik, de alakult ki köztük sosem olyan igazi anya-fia
kapcsolat.

TESTVÉR:

Anton Hamilton, 17 éves, magántanuló.
Ő Ian legnagyobb öccse. Jóban vannak, szeretik egymást, bár Ian képtelen
megérteni testvérei közti köteléket. Antonnal jól együtt tudnak dolgozni, jól
megértik egymást.

Edward Emmett Hamilton, 17 éves, magántanuló.
Ed Ian kisebbik öccse. Hármójuk közül Ed a legelevenebb, legjátékosabb. Sokat
mozognak együtt Ian-nel, és Anton is mindig velük tart. Kapcsolatuk remek
testvér kapcsolat.


Ian legkisebb testvére és egyetlen húga. Kapcsolatuk, annak ellenére, hogy szeretik
egymást, néha kissé viharos, hiszen természetükből adódóan különböznek.
Mindezek mellett szeretetüket egymás iránt apró gesztusokkal nyilvánítják ki,
és innét tudni, hogy kifejezetten fontosak egymásnak. Még így kimondatlanul is.
Rosalie, Ed és Anton tudják, hogy Ian vámpír, sokszor segítenek neki, hogy a
titka titok maradjon.

*KÜLSŐ*
Nagyjából 185 cm magas és 80 kg körül van, bár sosem méri magát, így ezt elég
nehéz megmondani. Szeme színe kék, haja szőke, bőre fehér. Szeret sportosan és
elegánsan öltözködni, többnyire világos színekben. Sokszor látni, hogy nevet.
Vidám, mosolygós személyiség. haját többnyire összekócolva hagyja, mert ahhoz
nem kell sok idő.

*BELSŐ*

Ian
vidám, mosolygós srác, aki kifejezetten elégedett az életével. Szereti
menyasszonyát és optimistán reméli a legjobbakat. Nem bánta meg, hogy vámpír
lett, bár testvérein kívül ezt senki sem tudja. Titkos célja, hogy testvéreit
is átváltoztassa, hogy azok is megélhessék az öröklét minden örömét. Ian
egyébként kiegyensúlyozott, nyugodt, higgadt személy, akit nehéz kihozni a
sodrából. Néha kicsit mulya, hajlamos hezitálni, de jobb ilyenkor hagyni, hadd
kínlódjon a saját nyűgjével. Szereti és tiszteli szüleit, bár tudja jól, hogy
szinte ő nevelte fel három kistestvérét, hiszen a szülők nem sokat foglalkoztak
vele. Legjobb barátja egyben vőlegénye húgának, aki nem más, mint Kimi Lutz.



*TÖRTÉNET*
(röviden)



1990 nyarán, egy viszonylag kellemesen meleg, nyári napon pottyantam erre a világra. Szüleim Felix és Katherina Jane Hamilton. Testvéreim közül én lennék a legnagyobb. De térjünk vissza gyorsan 1990-re… Tehát megszülettem, egy egész jófajta magánkórházban, majd szüleim hazavittek és teljes öt évig osztatlan figyelmüket élvezhettem.
Aztán jött a váratlan hír: kistesóm lesz. De ugye csőstül jön a baj,
Nekem se egy kistesóm lett, hanem rögtön három fővel bővült az otthoni
gyereksereg. Nem mintha bánnám. Eleinte egész szokatlan volt, de mostanra
teljesen természetes három testvérem jelenléte. Idő közben egy jófajta
magánoviba kerültem, ahol kedves és kevésbé kedves óvó nénik vigyáztak rám.
Majd jött az iskola, ahol többet találkoztam a régi családi ismerősünkkel, Kimivel.
És így lassan az ismeretségből barátság lett. Bár egy óvodába jártunk, az
iskolában kezdtem el barátkozni Lotte-val, aki mostanra a menyasszonyom lett.
Fiatalkori éveim gyorsan elteltek, főleg, hogy Kimivel osztálytársak voltunk a
gimnáziumban is, ahol aztán rosszaságot rosszaságra halmoztunk. De az érettségi
idején fura dolog történt. Charlotte elmondta, hogy egy barátja, aki elutazott
nem olyan régen vámpírrá tette. Nem akartam elhinni, hiszen vallottam, hogy
vámpírok pedig nem léteznek és ezt biztos csak álmodta. De azt mondta, hogy
átváltoztat engem is, ha nem hiszem el. Sosem hittem a misztikus dolgokban,
sosem voltak ezoterikus beállítottságú, mezei emberként hittem egy feljebb való
hatalomban, de azt sem bigott, megszállott módjára, inkább csendesen, a magam
módján. De megállapodtunk, hogy este az elhagyatott kis kunyhónál átváltoztat,
én pedig azt hittem viccel. Sosem voltam jó abban, hogy adjak más félelmének,
felismerjem azt, inkább belementem az ilyen nevetséges játékokba. Most is ezt
tettem. És ha őszinte akarok lenni, nem bántam. Elmentem este az erdei
házikóhoz és ami utána történt… Lotte meg harapott, és én is ittam a véréből.
Aztán annyira hirtelen volt a halál, hogy csak az égető, erős fájdalomra
emlékszem, mely valósággal megbénított. Mintha minden zsigerem sajogna és
hánynom kellene a hatalmas fájdalomtól. Talán egy napig tartott, de szerintem
minimum egy évtized volt. Mikor felkeltem, azt se tudtam merre vagyok. De Lotte
velem volt a kezdetektől fogva. Vigyázott rám és megtanított mindenre. Ezért
örökké hálás leszek neki. És a karláncért is, amit azért kaptam, hogy tudjak
napon közlekedni. Ami ezek után történt, teljesen átlagosnak mondható. Tovább
tanultam és jogásznak készülök, legjobb barátommal, Kimivel egyetemben.
Testvéreimnek elmondtam és be is bizonyítottam, hogy vámpír vagyok, így Lotte-n
kívül ők az egyetlenek, akik tudják és őrzik titkomat. Összességébe pedig vár a
boldog, sikeres jövő, Charlotte-tal az oldalamon… Azt hiszem… Remélem.