A lélekpár kötelék a legszorosabb kötelék, mely két személy között létrejöhet. Nem választás, vagy akarat kérdése, lélekpárnak születünk, és nem mi döntjük el, hogy ki lesz párunk. Van szerelem ilyen kötelék nélkül, de lélekpár kötelék nem létezik szerelem nélkül.
Pontosan leírni nem lehet, hiszen a kapcsolat milyenségét befolyásolja a két személy egyénisége, illetve életének körülményei, ezért fontos megjegyezni, hogy két ugyanolyan kapcsolat nincs! Mindenki máshogy éli meg, de attól a kötelék ugyanolyan fontos, erős és mély, illetve felbonthatatlan minden esetben! Minden lélekpár kapcsolata szent és sérthetetlen, legyen az bármilyen!
A lélekpár köteléknek két /három/ típusa van:- A két fél egyidős: Ilyenkor is már fogantatásuk kezdetétől ösztönösen, teljesen tudattalanul hiányolják egymást, nyugtalanabbak és törekszenek arra, hogy megleljék párjukat, bár bizonyos mértékig kötöttek.
A babák sokkal sírósabbak, azonban ahogy a pár találkozik, teljesen lenyugszanak, lehiggadnak, tökéletes biztonságban érzik magukat. Ha a babákat elválasztják, gyakori jelenség, hogy betegre sírják magukat, majd ismét nyugtalanná, síróssá válnak.
Gyakori jelenség, hogy a későbbiek során konkrét emlékei vannak a párnak a találkozásról, hiszen gondolatban kommunikálnak, érzik egymás érzéseit, és ez az élmény szinte mindig erősen rögzül. Ha a gyermekek kiskoruktól kezdve tartják a kapcsolatot, a köztük lévő kötelék mindig életkorukhoz mérten alkalmazkodik.
Hol barátok, hol kisgyermekkori szerelmek szövődnek, majd az érzés és a késztetés fokozódik, és egy végzetes erejű szerelemben teljesedik ki.
Ha nem tartják a kapcsolatot, amint lehet, ösztönösen kutatni kezdenek. Keresik egymást, gyakorta egymással álmodnak, és álmaikon belül valós kommunikációt folytatnak.
Az érzés így is erősödik, fokozódik, de a sors akarata szerint, a lélekpárok mindig találkoznak, tudattalanul alakítva az életüket úgy, hogy megleljék a párjukat.
- Ha a lélekpárok nem egyidősek:Az idősebb fél egészen addig félembernek érzi magát, míg szerelme meg nem fogan.
Majd a születésének kellemetlenségeit mérsékelten átélve megkönnyebbülést érez, mindezek mellett késztetést arra, hogy valamit, ami hiányzik meglelje.
Élheti az életét viszonylag boldogan, talán észre sem veszi ösztönös, tudattalan cselekedeteit, amely a külvilág számára néha értelmetlennek hathat. Azonban teljesen boldog, kiegyensúlyozott és elégedett sosem lesz párja nélkül.
A fiatalabb fél gyermekként nyűgös lesz, elégedetlen, jellemzően sírós, problémás, netán beteges baba, aki ha esetleg találkozik lélekpárjával, boldoggá, vidámmá, egészségessé válik, sokat nevet és már majd hogy nem teljesen boldognak érzi magát. Babaként előfordulhat, hogy elválásnál betegre sírja magát, rosszul lesz, kiegyensúlyozatlansága visszatér.
Az idősebb fél szomorúságot, csalódottságot érezhet, sírhat, megbetegedhet. Ha ezek után tartják a kapcsolatot, a viszonyuk fokozatosan változik, életkoruknak megfelelően alakul át. Ha nem, amint tehetik, ösztönös kutatásba kezdenek, belső késztetésüknek eleget téve, hogy megtalálják egymást.
Ha testvérek...Egyelőre egy eset van, amiről tudunk, de nem kizárt, hogy a történelem híresebb vérfertőzései között akadtak lélekpárok is. Igaz, előfordulhat, hogy számos titkos szerelem alapja is testvéri kötelék, de ezekről nincs bizonyíték.
Kapcsolatuk szoros, gyakorlatilag függőség alakul ki a két fél között, hiszen mire kiderülnek, hogy lélekpárok, a kapcsolatuk gyakorlatilag kontrollálhatatlanná válik.
A lélekpár köteléknek ez egy veszélyesebb, ha nem a legveszélyesebb formája, hiszen a két fél között megmarad a testvéri szeretet és a szerelem egyaránt, a kettő együttesen pedig túl erős kötelék ahhoz, hogy a felek önállóságukat megtarthassák.
A felek közti szerepek hamar eloszlanak, mire a környezet felfigyelne, addigra talán a két fél idejekorán válik egy egésszé, nem figyelve arra, hogy önnön személyiségük minden mozzanatát megtartsák. Jellemző lehet, hogy egyik fél személyiségéből fakadó tulajdonságáról önként mond le, egyszerűen elhagyja, hogy párjának kedvezzen.
Az ilyen jellegű kötelekből születő gyermek nem lesz beteg semmiképpen sem, hiszen a természet titokzatos módon mindig úgy alakítja, hogy a pár csak annyira különbözzék egymástól, hogy az egészséges legyen.
Az ilyen kötelékbe semmiképpen nem ajánlott beavatkozni, hiszen az ilyen párok egymás között egyéni világot, netán egyéni kommunikációt hoznak létre, amelyet ha kell, agresszívan is védenek.
Lényeges eleme a lélekpár kapcsolatnak a tanulás. Hogy adott szituációkat átéljenek egy erősebb és tapasztaltabb lélekpár segítségével, így megtanulják a fiatalabb párok, hogy hogyan lehet egyéniségüket megtartva, a világ számára elfogadható körítéssel tálalni a hihetetlenül erős és mély érzelmeket.
A testvérek ilyen szempontból már nem fejleszthetőek, vagy csak kis mértékben, hiszen a kapcsolat idővel csak mélyül, erősödik, túlzottan ösztönössé válik.
A lélekpár kapcsolat különlegességei, avagy erősségek és gyengeségek a végzetes szerelemben
1. A lélekpárok elválaszthatatlanok
2. A lélekpárok nem választhatóak.. Lehet, hogy az egyik pillanatban nem szimpatikus a másik, de a következőben már megmagyarázhatatlan kíváncsiság húz irányába. Sokaknál kezdődik így...
3. A lélekpárok átélik egymás fizikai és mentális fájdalmát
4. A párok átérzik egymás érzéseit, még ha okot nem is tudnak mondani, de akár egymástól távol is érzik, hogyha a párjuk pl. aggódik.
5. Gondolatok útján képesek kommunikálni, bár nem fogalmakkal és szavakkal, hanem minden párra külön jellemző képi és érzésvilággal. Azonban ehhez nagyon gyakorlottnak kell lenni, és sok tanulást, gyakorlást igényel.
6. Ösztönösen meglelik egymást: a két fél ösztönösen keresni kezdi egymást, ha valami miatt elszakadnak. Érzékszerveik kiélesednek, és az emberi lények úgymond "hetedik érzéke" is működésbe lép.
7. Bárki lehet lélekpár, de az egyik félnek mindenképpen természetfelettinek kell lennie. Ha a párja ember, akkor az adott ember is részesül a természetfeletti adottságokból bizonyos mértékben.
Kezdőlap 
Vas. Nov. 25, 2012 9:07 am by 
