NINA PRUDENCE BOONE - I'm the Dancing Queen

Hogy jutottam ide…az a furcsa, hogy ezen mindig elgondolkodom főleg előadások előtt, amikor ülök a smink asztalomnál, és újabb maszkot kenek az arcomra, amivel eltűntetem valódi énemet, amivel valami új szerepbe bújok, egy új alakot személyesítek meg.
De azt a szerepet nem szívesen szeretem, amikor egy boszorkány, aki viccből vámpír lett elindul munkába.
Szeretem az életemet, meg élvezem is…de olykor olyan könnyűnek tűnnek azok az életek, amiket eljátszok.
Most a Broadway-en van jó pár fellépésem, és tudom hülyeség, de imádok hotelokban aludni, mert utálok takarítani, vagyis szeretem a szállodák illatát, a fényűzést, az idegen helyeket, hogy mindig más városban vagyok…bár Mika nehezen viseli, persze van, hogy jön velem, de most ezerrel tanul a vizsgáira, és nyüstöli a balett cipőket, pedig van olykor, hogy ő is táncol a darabokban, amikbe szerepelek, vagy volt már a háttér táncosom is egy-egy fellépésemen.
De teliholdkor mindig velem van…én se hagynám magára, féltem, nehogy lelőjék az erdőben…igen, az én drága húgom farkas…mindig is akartam volna egy kutyát, ahogy egy testvért is…így örültem, amikor a nagymamám kijelentette, hogy az a lány, akivel összetalálkoztam az óvodában még kislányként, a testvérem. A nagyi meg tökre ért ehhez, hisz boszorkány…én ebbe nőttem bele…anyu meghalt a szülésbe, apu pedig ahogy belépett az anyám életébe, úgy tűnt el, és veszett el a semmiben.
Mindig szerettem volna egy édesanyát, úgy ahogy egy apukára is vágytam volna…akkor talán nem lennének ilyenek a kapcsolataim, hogy ágyról ágyra járok, fiatal, idősebb, perverzebb játékok…mondhatni bármiben benne vagyok, és a nőket se vetem meg.
Szegény Mika kérdezte, hogy vajon csak azért nem mászok-e rá, mert a testvére, mire viccesen mondtam, hogy azért, mert nem tetszik. Pedig szép lány, de a pasik állandóan kihasználják.
„Tíz perc múlva kezdünk Nina” szól be az egyik fiatal srác, aki mindig hátul táncol, és olyan édesen rontja el az egyik lépést, de mindig ugyanazt!
Lehet ma ehetnék belőle…na, igen…ennek mama nem örült, hogy vámpír lettem, de érdekelt, kíváncsi voltam…és röviden fogalmazva kitagadott, amiért boszorkány létemre odaadtam magamat egy vámpírnak. De bevallom, megbabonázott, annyira helyes volt…de fene se tudta, hogy érdekből teszi, hogy csak…vagyis pontosan tudta, hogy boszorkány vagyok, így a segíthetek neki, a szolgálatára lehetek. Fiatal voltam, tizenhat éves…de persze rám nem ugyanúgy hatott ez a dolog, öregszem én, ahogy kell, telnek rajtam az évek, csak nem látszódnak annyira, nem feltétlenül van vérre szükségem, de nem is nélkülözhetem, szükségem azért van rám, és nem kell semmilyen megbűvölt tárgy, hogy a napra mehessek. Amúgy azóta végeztem azzal a sráccal…utálom, ha kihasználnak, hisz valamilyen szinten mindig a magam lábán kellett megállnom, nem tehettem mást, küzdenem kellett, ha kell így csalva, boszorkánysággal.
„Nina, még öt perc…”
És még nincs meg a sminkem teljesen…beéneklés, szem lecsuk, nagylevegő, mosoly…szeretem a szereplést, ha mindenki engem néz…bár én sose látom őket, valahogy átnézek a közönségek, bár nekik játszom, de ha csak egy ember ülne a nézőtéren, akkor is örömmel, teli torokból énekelnék, mert imádom ezt.
De most rohannom kell!

Életvidám, talpra esett lány vagyok, aki nem ismer akadályokat, és küzd az igazáért… megteszek mindent azért, hogy elérjem a céljaimat, bár már így is több dolgot csinálok, mint amire erőm futja, de állandóan pörgök, nincs nyugtom, nem tudok egy helyben ülni a formás fenekemen, és nem agyalni, hogy épp mivel üssem el az időmet, ha az csak egy öt perc is. ülök a WC-én, és akkor is behangolok, énekelek, dúdolok, vagy épp írok…olvasás közben állandóan az ujjammal dobolok a lábamon.
Imádom a ruhákat, nem a divatot, bármi, ami ruha…cipő, ékszerek, sminkek, frizura, köröm festés…Szegény Mika-t állandóan nyaggatom, hogy beállítsam a haját, kifessem a körmeit, vagy ilyesmi, pedig ő inkább ez az elindulok itthonról, felkapom csak gyorsan valamit, és mindig késésben van.
De imádom, hisz a húgom, és belevaló csajszi!