MIKAELA PENELOPE BOONE - Crazy Dancer

Születés: Elvileg a világ legnagyobb csodája, és mindenki azt mondja emlékszik rá… hát nekem a legrégebbi emlékem az, amikor ötödikben megvertem az egyik osztálytársamat, hogy adja oda a tábla csokiját… persze a nővérem segített ki, feltartotta a többieket, akik meg akarták védeni az épp őrült ütéseket elszenvedő kispajtásukat.

Család- apa, anya, gyerekek: Apámat nem ismertem, elég titokzatos ember volt, mai napig nem akadtunk a nyomára, anyu meg már mindent mesélt róla…eleinte szóltam neki, hogy nem stimmel olykor a történet, de később ráhagytam, és elhittem azt, hogy az én apukám egyszerre egy szuperhős, orvos, ügyvéd, pilóta, tanár, szakács…egy szóval titkos ügynök. Lehet már nem él. Annyi szent, nem tudnám felidézni az arcát.
Anyu különleges nő volt mindig is…élte a furcsa életét, egy képzeletbeli világban, és hitte, hogy apa visszatér az életébe.
A nővérem…róla lehetne mesélni, de a legfontosabb, hogy nem tudtam, hogy a testvérem, és igazából mai napig nem biztos, hogy az… az óvodában ismertük meg egymást, ahol odaadta a lapátját, mert az enyémre rálépett Mandy, és eltört…aztán, ahogy nőttünk voltak furcsa dolgai, amitől kezdetben féltem, vagyis amikor a kenyérből süteményt csinált, amire a nagymamája tanította, szórakoztatónak találtam, és kíváncsi voltam…de nekem is sikerült, ami megijesztett.

Boszorkányság: Nem akartam hinni benne, elutasítottam, és gyerekkori csínyeknek tudtam be a dolgokat, de Nina nem hagyott nyugton, elráncigált magukhoz, ahol a különleges nagymamája ült üveggömb előtt…csak viccelek, egy teljesen hétköznapi asszony volt, aki finom süteményt csinált, különleges ízű fűszerekkel, amiket ő termesztette, de elvileg nem kellett volna, hogy megteremjen azon a vidéken. Azt mondta boszorkány vagyok, és jóval több lakozik bennem, mint hinném… én legyintettem, hóbortos öregasszonynak hittem, és tízen évesen már nem rémisztettek meg az ágy alatt lakó szörnyek, és nem léteztek seprűt lovagoló boszorkányok, és teliholdkor kiabáló farkasok.

Szerelem- halál: Ballagás volt, és Eric régóta tetszett már, de nem mertem megszólítani, pedig Nina nagyon sokszor lökött már oda, de megszólalni se ment…így csodáltam, hogy egyáltalán tudja ki vagyok, és engem hív el a bálra. Nina óva intett, hogy a pasik mind csak egy dolgot akarnak…akkor vesztünk össze először.
A bál jól telt…gyönyörűen éreztem magam, és a mesebeli királykisasszonynak… de valahogy minden a feje tetejére fordult, amikor beszálltam az autójába, hogy majd hazavigyen.
Ahogy lenni szokott, egy kietlen helyre hajtott, lefékezett, én meg értetlenül álltam a dologhoz. próbáltam kiszállni, ellökni magamtól, de semmi esélyem se volt, hogy egy sportolóról beszélünk, én meg vaságyastól, ha negyvenöt kilót nyomtam.
Aztán valami történt…először azt hittem Nina az, de rá kellett döbbennem, hogy én tettem, nem tudom hogyan…megöltem Eric-et.
Mint egy őrült futottam Nina-hoz, zokogva dörömbölve az ajtaján, bocsánatáért esedezve.
Meghallgatott, segített eltussolni az ügyet, és akkor is mellettem volt, amikor az első teli holdkor farkassá váltam.

Farkas: Anyu mindenről beszélt, csak ezt az információt hallgatta el előlem…bár én se gondoltam, hogy embert ölök majd, ami beindította az átváltozást…magam mögött hagytam őt… nem azt mondom, hogy mérges voltam rá, de magam mögött akartam hagyni mindent, hittem, hogy a várossal van a baj, reméltem, hogy nem követ majd se a boszorkány, de ami félúton London felé ért utol…telihold volt, és már napok óta rosszul voltam. Azt hittem csak a szokásos havi bajomat viselem ennyire rosszul…nem is tudtam, hogy Nina követ, amikor elájultam, csak akkor éreztem meg, hogy óvón ölel.
Nem tudom hol tértem magamhoz, de ott Nina elmagyarázta mi ez, és én nem akartam a részese lenni…
Persze azóta már imádok farkassá változni, de az első alkalom pokoli rossz volt.

Szóval ez vagyok én… most Londonba élek, ott tanulok, táncot leginkább, színésznő akarok majd lenni…Nina-val élek, de ő nem sokat van otthon, ide-oda utazgat, ugyanis előadóművész…túl sok mindent csinált, hogy fel lehessen sorolni. Énekel, táncol, színészkedik és járja a világot. Van, hogy vele megyek.

Imádok sütni, a gyümölcsös sütemények a kedvenceim.
Szeretek múzeumokba járni, és órákig nézni egy-egy képet.
Szeretem a színházakat, hogy a színészek egy légkörbe vannak veled, ahogy érzed a díszletek, sminkek, és kosztümök szagát.
Imádok eljárni bulizni, és őrülten táncolni a parkett közepén.
Magamat egy imádnivaló, belevaló, jó pofa csajnak tartom, aki szeret élni, és bármit megtesz a barátaiért, és kiáll magáért, még ha nincs is igaza.
Nem bízok viszont a férfiakban, legalábbis próbálok közömbös lenni, de egy nagy hibám, hogy mindig nagyon megnyílok nekik, és hiszek a romantikus regényekben…ilyenkor Nina térít magamhoz.