Előtörténet - Angelina McKay

Karakter teljes neve: Angelina McKay
Becenév: Annie, Angie
Faj: Hibrid
Kor: 23 évesnek néz ki, de már tíz éve vámpír
Születés helye és ideje: London 1975 Augusztus 7
Foglalkozás: Fotó modell, avagy fotográfus


Apa: Egy seggfej
Anya: Tara McKay
Testvérek: Rodney Daniel McKay


Tara mindig naivan bízott az emberekben, hitt az emberi jóságban, és bárkinek segített, bármennyire sorozat gyilkosnak nézett ki az illető....ez lett a végzete is...ugyanis anyánk vámpír volt, nem is tudom hány éves lehetett, amikor átváltoztatta az a mocsadék, akit nem kell mondanom, hogy szintén eltettem láb alól...átváltoztatta, mert úgy tartotta kedve, szórakozott, mert jó poén istent játszani, és más életével játszadozni,
Nos...így kezdődik a történet, egy vámpír anyával, aki felszedett egy vérfarkast... mert anyánknak is mindig olyanba kellett belezúgnia, akibe nem kéne... nem tudom, talán szeretett lázadni, imádott játszani az életével, és feltüzelte a veszély...más azt mondaná őrült volt, valaki azt, hogy csak élte az életét, élvezte, hisz csak egyszer adatik meg...a probléma az volt, hogy megadatott a lehetőség neki, hogy azt csináljon, amit akar...hülye lett volna nem élni a lehetőséggel... szóval ez volt az én anyám, egy hippi, valaki így mondaná... megszülettem, apu nem nagyon örült nekem, hisz felőle aztán semmi érzelem nem volt, csak szeretett anyámmal dugni... teltek az évek, nőttem és növekedtem, apu pedig néha benézett hozzánk, mintha csak szemmel tartana...nem szerettem azt az ürgét sosem, pedig az apám...de volt benne valami furcsa, amit nem tudtam hova tenni...egy nap, nem...igen, amikor kiderült, hogy lesz egy öcsém... tíz éves voltam, elvitt apa vadászni, egyszer csak megjelent, akkor már hónapok óta nem nézett felénk, és elvitt vadászni, én nem értettem mit akar, de anya se nagyon... elmentem vele, mert azért örültem, hogy meglátogat...azért csak az apám... emlékszem, fegyvert adott a kezembe, és azt mondta lőjek bele a zsákba... nem értettem, pedig nem voltam hülye, csak nem tudtam minek ez az egész, azt mondta nem igazi fegyver, és a zsákban nincs semmi, csakhogy gyakoroljam, hogy kell lőni... én megtettem, de már nem tudom miért...talán, mert az emberbe olykor felgyülemlik a sok szarság, gyerekként is, és mert bevallom, nem akartam kisöcsit.
Belelőttem, és vért láttam...megrémültem, de apu azt mondta az csak paradicsom, és én elhittem, mert bár nem volt szimpatikus, rossz előérzetem volt olykor tőle, de nem győzöm hangsúlyozni, csak az apám volt...
Eljött a telihold, nagyon rosszul aludtam, fájt mindenem, izzadtam, és furcsa álmok gyötörtek...apu bemászott az ablakomon, és nem segített, csak figyelt, miközben elállta az ajtót, hogy anyám ne jöjjön be fájdalmas sikolyaimra... hát így történt, hogy tíz évesen farkas lettem.
Nem volt kellemes, és sose akartam megismételni, de egy idő után nem tudtál harcolni az ösztön ellen, apu meg büszke volt...egészen addig, amíg ki nem derült, hogy anyu fiút vár...bár egy tenyész kancára úgymond mindig szükség van, egy igazi erős férfi kellett a falkának, ha apánk nem lesz.
De apu megint eltűnt... évekig nem hallottunk róla, én meg kezdtem megkedvelni az öcsémet, főleg mert jól szórakozott azon, hogy farkas vagyok... egyedül miatta szerettem átváltozni, mert édes kacaja zene volt füleimnek...de egyszer anyu meglátott úgy, és rettentően megrémült, akkor kezdtünk menekülni...vagyis kezdtek ők...én futottam utánuk...de végül feladtam.
Nem tudom Rodney mennyit fogott fel az egészből, hisz ha lehetett ott voltam mellette...de apánk tovább üldözte őket, én meg próbáltam harcolni ellene, de egy nap alul maradtam egy harcban... huszonhárom éves voltam, Rodney akkor végezett az általánosban nagy nehezen, és csak rá gondoltam, rá és anyára, amikor a halál sötét órája az utolsót ütötte.
De másnap magamhoz tértem, nem értettem semmit se, és eszeveszett mód futottam anyuhoz, remélve, hogy megbocsát, hogy segít, hogy számíthatok rá... tárt karokkal fogadott, és azt mondta sajnálja a dolgot, akkor próbáltuk valahogy összehozni a családot...és kezdtünk megfeledkezni apuról... megtudtam közben, hogy vámpír lettem, anyu révén, és emlékszem, mintha anyu tudta volna mi fog vele történni, azt mondta vigyázzak az öcsémre...Rodney odavolt, bentlakásos iskolába járt, vagyis jóval messzebb, mint ahol laktunk, apa rontott be, a fiát kereste, hogy mihamarabb farkast gyártson belőle is, mert már ideje lett volna...akkor látott meg engem, és csak nézett, ledöbbenten, majd anyámat...nem volt egyedül, a falka vele volt, és ugye egy falkavezér nem okozhat szégyent, ha már ennyire elszúrta...aznap, amikor Rodney balesetet okozott, anyánkat megölték... nem tudom hogy menekültem meg, nem tiszta az egész, az is lehet engem direkt hagyott életben, vagy elbújtam, nem tudom... de megfogadtam akkor, hogy ezt nem hagyom, főleg Rodney miatt se... kettesben lézengtünk tovább, segítettem Rod átalakulását, majd egy nap megkerestem apánkat, közöltem vele, hogy nem kellett volna életben hagynia, és megöltem... Rodney azóta falkavezér lett... engem meg hát nem látnak szívesen...azóta jártunk mindenhol, próbáltuk megismerni és kiismerni magunkat... találkoztam egy csodálatos lánnyal, azt hiszem szeretem... de tudom, hogy neki nem én kellek, de nem is az a barom teremtője...amúgy meg fotózom, vagy én állok a kamera elé.