RODNEY DANIEL MCKAY I'm a fucking rockstar...grrr...

Karakter teljes neve: Rodney Daniel McKay
Becenév: Dan, Dany Boy, Rodney
Faj: Farkas
Nem: férfi
Kor: 22-23
Születés helye és ideje: 1988.12.31.-1989.01.01 London




Apa: Ismeretlen

Anya: Tara McKay

Testvérek: Angelina McKay

Egyéb hozzátartozók: Elisabeth Bateman
Meredith Archibald



Nem vagyok nagyon a szavak embere, meg lusta is vagyok nagy litániákat írni, ódákat zengeni, és olyan korra emlékezni, ami biztos megtörtént, mert csak nem ekkora valómban bújtam ki az anyaméhből, de ki az, aki emlékszik a csecsemő korára, vagy bármi ilyesmi...én arra nem emlékszem tegnap mit csináltam!
De azért megpróbálom összeszedni magamat, ami így enyhe betépett állapotban, egy üveg vodka társaságában, aminek valamilyen furcsa mód hiányzik már a fele...nehéz feladat lesz, de megpróbálom.
Tehát Rodney Daniel McKay vagyok, és huszonhárom éves, vagy huszonkettő...vagy szimplán kétszer van születésnapom, vagy akkor most miattam vannak a szilveszteri ünnepségek, nem tudom...annyi szent, hogy a brit szigeteken születtem szilveszter felé, mert nem eldöntött, hogy december utolsó napján, vagy január elsején...nekem aztán mindegy, aznap úgyis részegre iszom magam, az már csak a plusz jó az egészben, hogy magamat is ünneplem az évvel együtt.
Szóval angol gyerek lennék, délután öt órai teával, meg Ki vagy Doki-val együtt, és hülye járással, ami Monty Python-ék fejlesztettek ki, és Mr Bean-t sem kihagyva a sorból.
Bevallom, imádok angol lenni, mert annyira vicces, amikor az amcsik értetlenül figyelik, hogy mit mondok, pedig ugyanazt a nyelvet használom, csak nekem van időm végigmondani, amit akarok, és nem rövidítem le a dolgokat, és artikulálok, meg ilyesmi.
Szóval megszülettem, nem volt rövid menet, de ezt sose értem meg, mit kell annyit szenvedni, ha már a gyerek ki akar jönni onnan, akkor hopsz és csússzon ki, ne szenvedjen még benn órákig, nem érünk rá itt egész nap!
Anyám így állt hozzám, apámról meg nem tudom...de anya mindig is türelmetlen volt, és igazából végtelenül egyszerű teremtés, és bár engem imád, a terhességet a leghülyébb dolognak tartotta. Bevallom, sokszor meg akartam kérdezni, akkor engem miért tartott meg, de végül mindig hanyagoltam...nem azért, mert bántott volna a válasz, anyám mindig is szeretett, de lehet azért, mert fiú lettem...szerette a férfiakat, és ezért nem hibáztathatom, de azokat a barmokat se tudom sajnálni, akik belé estek. Anyám, Tara McKay szexuál pszichológus volt.
Nekem azt mondta szexuálisan aberrált vagyok, én meg visszaszóltam, hogy nem kérdeztem...igazából nem egy tipikus anya-fia kapcsolat volt a mienk, nem kell rosszra gondolni, de mindig ezt mondta, én vagyok az egyetlen normális pasi az életében, és ha én elhagynám, az nem zavarná...ami igazából hazugság volt, sose akart elveszíteni, nagyon szeretett mindig is. Én meg miért ne imádnám, hisz megszült, felnevelt. Ellenben apámmal, aki nagyban tett anyára, rám és a nővéremre…bár igazából anyám fűvel-fával ágyba bújt, az orvosok erre azt mondanák nimfomán, és szex éhes , avagy szexfüggő...erre anya mindig azt mondta, mindenkinek kell valami betegség, mert tökéletes ember nincs. És szerintem sincs nagy baj vele...de gyakorlatilag, hogy rövidre fogjam, véletlen baleset voltam, a nővéremmel egyetembe, ennyi, és apámról azóta se hallani...szerintem anya megette, vagy eltette láb alól, bármi kitelik tőle...de mégse lépett az ügy érdekében, hisz kétszer esett teherbe ugyanattól a személytől, akit végül a nővérem tett el lába alól, és falt fel… kinek melyik a jobb.
Bár sose gondoltam volna, hogy apánktól örököltem ezt a dolgot...nem akarom tovább húzni, mivel az óvoda kimaradt az életemből, anya mindig azt mondta, megbetegszem én magamtól is, és eltöröm én egyedül is a karomat, nem kell ahhoz sok nyavalygós kölyökhöz beraknia, hogy még szar kaját is egyek...így az általánosig vele lógtam, én élveztem, mert a legcsodálatosabb nővel lehetek a földkerekségen, és már akkor tudtam olvasni, meg írogatni, amikor beléptem a suliba. Anyu nagyon okos ember, orvosi diplomája van, és nem hülye!
Szóval általános iskola...Londonba tanultam, egyenruha meg minden, de anya csak azért engedte, mert aranyosan mutattam a ruhába, de az igazgató kicsapott, mert anya nem feküdt le vele, komoly indok, de anyám ésszel élte az életet!
Szóval elkezdtük járni a világot, és mindenhol tanultam kicsit, így megismertem minden kultúrát, legalábbis a legtöbbet...olasz, francia, német, orosz, finn, holland...na oda nem kellett volna mennünk, nagyon tetszett, és végül ott jártam ki a gimit...vicces volt, hogy mindenki azt hitte, a nővéremmel lakom albérletben, hát nem is hangzott volna reálisan az anyámmal csavarjuk együtt a marihuánát.
Négy év, valami művészeti iskolában, kicsit elzüllöttem, de csak mértékkel, mert négyes-ötössel érettségiztem, de ha már életünk van, élvezni kell azt is, úgyse állsz meg a lábadon, ha tudod a Pitagorasz tételt, azért nem adnak kenyeret.
Anyu közben Amerikába ment, és nem is hallottunk felőle többet…

New York-ban tanultam az írásról...bár baromságnak tartottam, hogy azt oktassák, amit elvileg általánosban beléd vernek, írni mindenki tud!
Író akartam volna lenni...azt hiszem, csak aztán alapítottunk egy bandát pár haverral, ahogy ez lenni szokott az amerikai filmekben, így a zenélés lekötött, meg a filmezés, csináltam pár klipet, meg anyuék előadásait is én vágtam meg. Szóval kicsit benéztem Los Angeles-be is, a UCLA-ra, az fantasztikus egyetem volt, mind addig, amíg részegen nem csaptam el valakit...
Bevallom, nem viselt meg a dolog, megöltem egy embert, nap mint nap előfordul az ilyesmi. Vagy nem...mindenesetre hívtam a nővéremet...baj volt, nagy baj...Annie sose volt még ilyen ideges...persze logikus volt, hisz megöltem egy embert, és...kiderült, ez mellékes...a fazon épp megszökött egy börtönből, életfogytiglanra volt ítélve, brutális gyilkosságért, és menekülés közben nem nézett szét, én meg szét voltam csapva, egy csajszi épp dolgozott rajtam...mindegy, az fontosabb, hogy anya a telihold miatt kezdett aggódni.
Farkas lettem...bár ez olyan lenne, mint a filmekben, de fájdalmas volt, szenvedtem, őrülten rossz volt...de Annie mellettem volt...segített, először mikor elmondta mi lesz, nem hittem a fülemnek, de akkor a nővérem egy gyönyörű farkas képében bújt hozzám...szóval az jutott eszembe, hogy végre van egy saját kutyám, amit mindig is akartam kisfiúként...
Igazából ez a dolog olyan két-három éve derült ki, azóta megbirkóztam már vele, és a nővérem is sokat segít, másom nem maradt… anyánk meghalt, mint később kiderült apánk kinyírta, mert megtudta, hogy vámpír…érdekes, hogy hosszú évek után zavarta csak a dolog… de Annie megbosszulta… amikor hosszabb időre nem tudtam hol van, apánkat kutatta…és kivégezte brutális kegyetlenséggel.
Most együtt lakunk a nővéremmel New York-ban… másra nem számíthatunk, csak egymásra.
Bár Annie azt mondta, hogy itt él még egy rokonunk, a nagynénénk… egyelőre csak az unokatestvérünket ismertük meg, és az én drága nővérem szép viszonyba kezdett vele…


Jellem: Egy beteg állat, egy őrült pszichopata...igazából olvastam már ilyeneket magamról, de a kritikák csak arra jók, hogy a klotyón ülve legyen min röhögni, vagy ha önbizalom hiányos vagy, akkor meg legyen mit mesélned a pszichológusodnak. De nem hiszem, hogy azért, mert olykor-olykor drogozok, és részegre iszom magamat, majd így ülök motorra, azért még egy elmebeteg lennék...én élvezem az életet, félre értés ne essék, imádok élni, a legjobb dolog, ami történhetett velem, de komolyan! Szóval aki azt hiszi a halált várom, az nem ismer engem...maximum a halál képébe röhögnék egy jót, és meghívnák egy körre, aztán elszívnánk egy joint-ot. Meg felülnék a hullámvasútra, imádom a hullámvasutat...de megint eltértem a tárgytól!
Tehát belsőleg milyen ember vagyok?! Szerintem olyan, mint a többi, belső szervekkel rendelkezek belül...jól van, tudom nem erre utalt a kérdés! Igazából egy életvidám, lökött, dilinyós, és szabályokra tevő, soha fel nem növő valaki, aki élvezi a pillanatot, és nem gondol a holnapra.

Külső: Mit is mondhatnék, nincs időm a tükörbe nézegetni magamat, nem is az a fajta vagyok, aki pózol a tükör előtt, hanem inkább az, aki betöri az összeset, mert jó móka...mint, amikor a gyerekek a pocsolyában ugrálnak, egyikük se tudná megmondani miért teszi, de muszáj beleugrani, vagy épp galambokat kergetni. Nem elfojtott agresszió ez, vagy ilyesmi, szimplán jó betörni a tükröt, és jobb nem látni milyen sérülést szerzek egy-egy hosszabb nap után. Bár szerintem lenyűgözve figyelném őket, mióta kiderült, hogy farkas vagyok, iszonyatosan veszély függő lettem, talán ezért is dolgozom kaszkadőrként, és szabadidőmben élek rocksztár életet, ahogy azt kell...de ez nem a külsőhöz tartozik.
Szóval kócos barna haj, mivel a fésülködés nálam kimerül abban, hogy beletúrok, legtöbbször napszemüveg, a másnaposság esetében muszáj a nap ellen védekezni, ruhailag, amit épp magamra kapok, és egyébként barna szemek...csak azért mondom el, mert ide ezt kell írni, amúgy meg, ha van olyan, aki egy pár perces nézelődés után el tudja mondani hogy néz ki a megbámult személy, az előtt megemelem a nem létező kalapomat.