Előtörténet - Rosalie Eden Hamilton

***************************************************************

Név: Rosalie Eden Hamilton / Розали Эден Гамильтон
Becenév: Rose, Rosie, Babybogyó (tesóknak), Aranymazsola (tesóknak), Prücsök (tesóknak)
Kor: 17 év
Születés helye és ideje: 1995. November 26., Oroszország, Moszkva
Faj: Hybrid
Kinek a pártján áll: Hamilton család
Partner: Kimi Lutz

*CSALÁD*

Szülők:

APA:
Dr. Felix Hamilton, 54 éves, üzletember és versenymérnök.
Nagyon szereti Rosalie-t, az ő egyetlen kis hercegnőjét és mindent megvesz, csak hogy boldogan lássa Rose-t. Szeretne rá több időt szánni, de a munka minden idejét leköti, így legtöbbször telefonon, MSN-en vagy Skypon beszélgetnek, esetleg akkor, ha Rosalie-ék elmennek egy-egy versenyre.

ANYA:
Prof. Katherina Jane Hamilton, 51 éves, dísznövény szakértő.
Róla is ugyanazt lehet elmondani, mint Felix-ről: szereti Rose-t, de a kevés idő miatt nem alakult ki köztük bizalmas kapcsolat. Sosem volt sok ideje a gyerekekre, talán megkockáztatható a kijelentés, hogy nem is ismeri igazán Rosalie-t.

TESTVÉR:
Ian Hamilton, 22 éves, egyetemi joghallgató.
Szeretik egymást, csak az együttműködést eltérő jellemükből adódóan nehezen tudják kivitelezni. Míg Ian kicsit lassabb, határozatlanabb, Rosalie túl karakán, és ez Ian-t feszélyezi. Mindazonáltal bármikor segítenének egymásnak, de közös munkára alkalmatlanok. Mindazonáltal sosem feledkeznek meg egymásról, és olykor szoktak egymásnak kisebb-nagyobb meglepetéseket adni, azonban Ian számára Rosalie és ikertestvéreinek a kapcsolata érthetetlen.

Anton Hamilton, 17 éves, magántanuló.
Ő Rosalie egyik ikerbátyja. Mindössze 10 perccel idősebb nála. Anton imádja a húgát, ölne is érte. Kapcsolatuk mély és bizalmas, olyan, amilyet csak ők ketten és Ed érthet meg. Sokszor bújnak össze, hiszen Anton imádja ölelgetni a kishúgát. Anton érzései kissé kuszák Rose irányába, hiszen képtelen eldönteni, hogy érzései még a reális testvéri érzések keretein belül mozognak-e, hiszen szimpatizál Ed menyasszonyával és örökösen kísérti egy gyönyörűséges szempár...

Edward Emmett Hamilton, 17 éves, magántanuló.
Ő Rosalie másik ikerbátyja, aki alig 3 perccel idősebb, mint ő. Kapcsolatuk bizalmas, kiegyensúlyozott. Mindenkinél jobban kötődnek egymáshoz, gyakorlatilag szétválaszthatatlanok. Rosalie titkon szerelmes Ed-be, de ezt nem meri elmondani senkinek se, hiszen tudja jól, ez egy tiltott dolog. Többnyire együtt alszanak, és igazából szinte mindent együtt csinálnak. Rosalie nem érzi magát biztonságban Ed nélkül.

*KÜLSŐ*

*BELSŐ*

Rosalie azok számára, akik nem ismerik, egy makacs, rideg, akaratos és kifejezetten elutasító személy. Valójában azonban hatalmas szíve van és a szeretteiért ölni tudna. Diplomatikus, elegáns, és kifejezetten okos, művelt lány. Több idegen nyelven beszél: németül, angolul, finnül, szlovákul és románul. Több hangszeren játszik: zongorán, fuvolán, furulyán, hegedűn és hárfán. Nagyon szerelmes bátyjába, Edbe, de fél erről bárkinek is beszélni, így néha, amikor már nem tudja visszafogni magát, kissé megmutatkozik ez a viselkedésében. Nehezen nyílik meg bárki előtt és éha bántóan őszinte, esetenként flegma és lekezelő, de a véleményét nem rejti véka alá. Kedveli Kimi-t, de benne is örökösen Edet keresi, és így képtelen vele maradéktalanul boldog lenni. Határozott, karakán lány, aki ennek ellenére érzelmes és a rideg külső ellenére őt is meghatja egy kiscica.
Kedvenc étele: bolognai spagetti extra sok sajttal és görögaláta.
Kedvenc itala: őszibaracklé
Kedvenc filmje: Alice in Wonderland
Kedvenc állata: Mackó és macska
Ami(k)/aki(k) nélkül nem menne sehova: Ed és Anton. Meg a mobilja és egy tükör.
Utálja: A hazugságot, a tiltásokat, a mákot és mindenféle káposztás dolgot. És Isabellát főként.

*TÖRTÉNET*
(röviden)

1995. november 26-án láttam meg a Hamilton család negyedik és egy szem lányaként a napvilágot. Mindössze 5 évvel Ian, 10 perccel Anton és közvetlenül Ed után. A születésünk körülménye sem volt hétköznapi. Míg mások egyedül, esetleg másodmagukkal osztoznak az anyaméh védelmén, én ezt két bátyámmal tettem, majdnem 9 teljes hónapig, egész pontosan alig több, mint nyolc hónapig.
Már ott is én voltam a legkisebb és az orvosok féltek, hogy két erős bátyám elnyom. De távolról sem volt így. Éppen ellenkezőleg: ők vigyáztak rám. De végül is, megszülettünk, magyarán szólva én egész pontosan a világra zuhantam. Ugyanis miután Anton megszületett, mi Eddel fészkelődni kezdtünk, és Ed köldökzsinórja az én karomra csavarodott rá. Így ahogy ő világra bújt, rángatott magával engem is, így az orvosok mire észbe kaptak, jöttem én is. Szerencsére, ebből lényeges baj nem lett, kicsit meghúzódott a karom, hiszen mégsem finomkodás a szülés, de Ednek hála egész gyorsan túl voltam a születés problémáján. És ma is itt vagyunk, teljesen épen és egészségesen.
De lépjünk is tovább. Hazamentünk, azaz hazavittek minket, és onnantól kezdve megszűnt a nyugalom a házban, legalábbis Ian részére mindenképpen. Egyszerre három kistestvére lett, és minderre két szülő jutott, illetve később egy dadus is, aki figyelt ránk, ami később is hasznosnak bizonyult. Hiszen ugye Ian is csak öt évvel volt idősebb, és néha tényleg csak egy felnőtt tudott hatni a három kis ördögfiókára. Persze agyon rosszak nem voltunk, többnyire egymással játszottunk, és leginkább azt, hogy a fiúk a betegek, én meg nővérkeként kiszolgálom őket. Persze vígan hordtam be a konyháról a gyümölcsöket, hogy a "betegjeimet" ellássam, ami két, nagyra nőtt bátyám imádott is. Aztán mikor jött a csere ideje, ők mondták, hogy fiúk nem lehetnek nővérek, de orvosok igen, érveltem én, és ezzel hozhatták be ők nekem a finomságokat. Szóval érdekes gyerekkorunk volt.
Majd telt és múlt az idő, egy óvodába jártunk, ahol Edék imádtak szerepet cserélni, és ha jött az óvónéni én szorgosan asszisztáltam Edék játékához. Majd egy általános iskolába, ahol említett tevékenységüket mesterfokon űzték, és gyanúsan tele voltak jó jegyekkel. Néhányszor panaszt is emeltem anyuéknak, hogyha már lombikban fogantunk, nekem is összekutyulhattak volna egy ikertesót, mire mindig azt a választ kaptam, hogy kaptam kettőt is, örüljek nekik. Örülök, mi az hogy, hiszen nekem ők a legfontosabbak, de néha jó lenne talomban egy Rosie v.02, akit beküldhettem volna felelni... és most együtt vagyunk magántanulók egy moszkvai elit gimnáziumban. Időközönként bejárunk vizsgázni, felelni, dolgozatot írni, vagy ha unatkozunk, még órákra is, bár nem kötelező jelen lennünk. Így minden hónapban két hétig szinte reggeltől estig tanulunk, ekkor jönnek a tanáraink, majd jön két hét pihenő, de ugye ilyenkor tanulunk és készülünk a következő két hétre. Amikor ráérünk, akkor milliónyi hobbynknak hódolunk, olvasgatunk, sportolunk, táncolunk, bulizunk, partyzunk... Éljük tökéletesnek látszó világunkat, homokba dugva a fejünket, hogy mi örökké együtt maradhatunk.
Az életünk érdekes és izgalmas. Bár lassan mind a hárman, azaz négyen esküdni fogunk. Ugyanis mióta az eszemet tudom, Kimi jegyese vagyok, és ugyanez a helyzet Ian-nel, Ed-del és Antonnal. És hogy mi lesz a jövő?
Fogalmam sincs. A család állandó herce-hurcát él meg a Batemann-ekkel, aminek igazából nem is tudom az okát. Bár ha anyáék itt lennének, biztos sok mindent megkérdeznénk tőlük.
De többnyire már csak a partykon találkozunk és ott nem kérdezhetem meg, hogy hova nyúlik vissza az ellenségeskedés.
Jó, azt tudom, hogy az Elisabeth nevű lány nem szívlel, én se őt, mert egy idióta hisztérikának tűnik és ahogy az egyik partyn viselkedett... és még neki állt feljebb, hogy megkértem, viselkedjen nőként. De ez a kettőnk konfliktusa és nem egy egész családé.
De a lényeg nem is ez. Hannem az, hogy itt vagyok, én, Rosalie Hamilton... Szerelmes vagyok Ed-be... És kénytelen vagyok végignézni, ahogy valaki mást vesz el, és nem szólhatok bele. Ez szörnyű.
De erősnek kell lennem... hiszen a játék még csak most kezdődik...