Előtörténet - Kimi Lutz

1990-ben születtem, május első napján, Finnország meseszép fővárosában, Helsinkiben, a Lutz házaspár első és egyetlen fiúgyermekeként.
Anyukám már ekkor joggal foglalkozott, apu pedig már ekkor javában virágzásnak indította autóinformatikával foglalkozó cégét.
Már ekkoriban is bizalmas kapcsolatot ápolt édesapám Mr. Hamiltonnal és igen, már ekkor megbeszélték, hogyha valaha leánygyermeke születik Mr. és Mrs. Hamiltonnak, feltétlenül remélik, hogy a két család a magánéletben is rokonságba léphet egymással.
Így is történt, mikor Mrs. Hamilton teherbe esett és kiderült, hogy az egyik csöppség a három közül kislány, rögtön meg is történt a megállapodás.
Majd mentünk meglátogatni Rosalie-t, az én kis menyasszonyomat, aki akkor pólyába csavarva veszett hozzá képest két hatalmas bátyja között. Mondanám, hogy beleszerettem rögtön, de öt évesen nem nagyon hatott meg a kis pólyacsomag, de aranyosnak találtam és nem ellenkeztem, mikor közölték, ő lesz majd a feleségem. Persze idő közben zajlott az élet nálunk is. Megszületett a nagyobbik húgom, Laila. Semmi gond nem volt vele, bár igencsak ráerősített azon gyermekkori elképzelésemre, hogy a lányok nyafogósak.
Bár egy újszülött eredetibb produkcióra nem nagyon képes. Időközben
egy óvodába jártam Ian Hamiltonnal, akivel az évek folyamán szoros barátságot
is kötöttem. Így mostanra a testvéreim mellett Ian lett a legjobb barátom. De ne
haladjunk ennyire előre. Még csak az óvodai évemnél járok és annál, hogy megszületett a nagyobbik húgom, és innentől kezdve kezdődött el az élet. Laila igazi örökmozgó volt és a kis rosszaságokban örömmel vett részt. Majd nem sokára rá, két évvel később, amikor kezdtem az általános iskolát, megszületett a második kishúgom, a művészlelkű, érzékeny teremtés, a szépséges kis Lillian. Ő sokkal nyugodtabb, csendesebb lány, mint Laila, mégis úgy érzem, hogy különböző mentalitásunk mellett is remek triót alkotunk. Igazi csapat vagyunk így hárman. de haladjunk is tovább. Ugye egy jófajta magániskolába jártam, ahol összebarátkoztam Ian Hamiltonnal. Majd egyre gyakoribbak lettek a találkozások, hogy a kis Rosalie-val ismerkedjünk. Közben ő is nőtt és cseperedett, mi is nőttünk, mint a bolondgomba. Középiskolások lettünk, és ezek azok az évek, amiket sosem kéne kihagyni. Bár nem szólhatok bele, hogy a menyasszonyom hogyan tanuljon. De a lényeg, hogy sok stiklit elkövettünk Ian-nel, talán listába kéne szednem egyszer. De élveztük a középiskolát. Jó buli volt és sajnálom a szívem mélyén, hogy vége lett.
De Ian-nel úgy döntöttünk, hogy jogot tanulunk tovább, így csoporttársakként folytattuk tovább tanulmányainkat a Yale-en. Szerencsére, egy egészséges verseny van köztünk és arra hajtunk, hogy ki szerez több jobb jegyet. Majd félév végén összesítjük, de előtte megállapodunk, hogy mit kap a nyertes. Szóval, szurkoljatok!!
De igazából el is jutottunk így napjainkig. Jövőre végzünk a Yale-en, és egyelőre több hely van, ahonnét jobbnál jobb ajánlatokat kaptunk, így nem félek, hogy mi lesz ezek után. Tervben van, hogy a közeljövőben ismét megkérem Rosalie kezét és kitűzzük az esküvő dátumát.
Persze szeretnék még egy kedves barátomról szót ejteni. Ő Chester. Igazából volt egy kis nyári kitérőnk Erdélybe. Nem sokkal a húgom balesete után. Ott ismerkedett meg Chester-rel, akivel össze is jöttek. Én pedig megismertem Chester kishúgát, Envyt. Utóbbi... Öhm... Aranyos kislány. És teljesen belém esett. De ugye több okból is kizárt, hogy bármi legyen köztünk. Például Envy túl fiatal és természetesen menyasszonyom van, akiről nem tud. Nem akartam még inkább kiborítani azzal, hogy közlöm, hogy hosszú évek óta kapcsolatban élek, és a leányzó már a menyasszonyom, akivel tervezem a közeljövőben az esküvőt.
És mivel este volt, mikor nálam aludt, egy igen borzasztó estét követően, nem láthatta Rosalie-ról a fotókat. Aztán balesetük volt és igazából a kapcsolat megszakadt Laila és Chester között, azonban mi még tartjuk a kapcsolatot.
De ennyit rólam. Most gyakorlaton vagyok, élvezem a tanulást és jöjjön, aminek jönnie kell!