Előtörténet - Isabella Cassidy Evans

Név: Isabella Cassidy Evans
Becenév: Belle, Bella, Isa, Cass
Kor: 17 év
Születés helye és ideje: 1995. április 1., USA, Atlanta
Faj: Ember
Partner: Edward Emmett Hamilton
Gyermekek: Lassacskán majd lesznek...

Külső:
Nézz a fotómra és meglátod. (Bocsi, telefonálok! )

Nem csalás, nem ámítás, ez vagyok én, a magam teljes tökéletességében. Kár, hogy a szemem nem látod, de ugye, hogy szexi vagyok?? Sokat dolgozom a külsőmön, fontosnak tartom, hogy mindig fitt legyek, erős és egészséges. Ezért adok is a biotáplálkozásra, rengeteg gyümölcsöt eszek és csak és kizárólag biotejterméket fogyasztok. Vega vagyok és kerülöm a sok szén-hidrátot, így Ed édességeiből nem szoktam enni, ellenben a húga! Majd 30 évesen Rosalie akkora lesz, mint egy ház! Mert mindig eszik és ez következményekkel jár ám. A test megbosszulja majd... Ajajj! Rosalie gurulni fog, mint a teniszlabda!
Egyébként a bőröm napsütötten barnás, ha néha kicsit fakul, irány a szolcsi, bár amióta vámpír vagyok, kifejezetten problémás a barnulás. A szemem kékes-zöldes-szürkés, mikor hogyan alakul. A hajam szőkésbarna, de néhol szőkébb, mint barnább, de van, ahol inkább barnább, mint szőkébb. A szemöldököm szépen ívelt, elegáns, vonalaim határozottak, kissé hegyesek, de így jó. Plasztikai sebész még nem nyúlt hozzám, de nem zárkóznék el, hogyha szükség lenne rá. Amióta vámpír vagyok, ritkábban sminkelek, hiszen önmagamban is szebb vagyok, mint bármikor máskor.

BELSŐ

Isabella egy eléggé egocentrikus teremtés. Szereti élvezni az életet, de legnagyobb gond az, hogy mindezt képmutatással teszi, hogy közben megtéveszt másokat. Nem nevezhető túl erkölcsösnek, de ennek az oka az, hogy sosem tiltottak neki semmit, így néha nem is tudja, hogy helytelen, amit tesz. Szeret szerepelni, szereti falni az életet, a férfiakat és bár őrülten bele van esve Ed-be, igencsak feni a fogát Anton-ra is, miközben Ed menyasszonya. Minden értelemben tipikus nő. Szereti csinosítani magát, ad a részletekre. Valójában gondoskodó teremtés, de nem tudja hogy kéne. Szeretne jól cselekedni, vágyik az elismerésre, a dicséretre, amit otthon sosem kapott meg. Szeretne igazán jó lenni valamiben, de hiába teljesít minduntalan jól, ha egyszer nem motiválják őt. Szerelmes Edbe, de úgy érzi Anton-ba is. Lelki problémáit senkivel sem tudta megbeszélni, mert aki segíteni akarta, azt akaratlanul is, de eltaszította magától, a szüleitől pedig sosem azt a fajta figyelmet kapta, amire vágyott. Hercegő-típusú lány, aki szereti a csillogó-villogó, csajos dolgokat, aki a figyelem középpontjában akar lenni, hogy megtapsolják őt, de ehelyett anyuci pici lánya volt, akinek azt kellett tennie, amit anya mondott, különben rossz gyerek volt. Talán mondhatjuk azt, hogy most önkéntelenül is lázad a világ normái ellen, hogy a szülei felfigyeljenek rá, hogy valaki az igazi, mélyen lappangó, értékes, jóindulatú személyiségét felfedezze és a szeretetre éhes gyermeki énjét gondjaiba vegye.

ÉLET

Nehéz azt hiszem, valami eredetit írnom. Ugye már írtam, hogy mikor születtem és hol, mi a nevem, ki a párom. Talán ezt így most az elején nem ismételném meg. Tehát nagyjából már ismertek, láttok is a fényképen, szóval a szavakhoz arc is társul. Nos... Haladjunk akkor az életemben. Ugye Amerikában láttam meg a napvilágot, de nem sokat éltem egy helyen. Anyuval sokat utaztunk ide-oda, így igazi otthonom sokáig nem volt. Mikor kicsi voltam, néha megőrzésre átrepítettek Hamilton-ékhoz, hiszen anyuék nagyon jóban vannak és eleve már akkor biztos volt, hogy Ed és én örök hűséget esküszünk egymásnak, holtomiglan-holtodiglan. Lassan ez is bekövetkezik, és én már ki is néztem a menyasszonyi ruhámat. Ha nem mutatjátok meg Ednek, akkor megmutatom. ... Okés... De a szavatokat adjátok!!

Ebben megyek majd hozzá Ed-hez! Szexi darab... majd bezzeg a nászéjszakán... Alig várom, hogy letépje!
De lendüljünk túl is az esküvő kérdésén...
Megvolt az általános iskola, blabla, középiskola... Nah, az már jobb falat. Jelenleg éppen egy neves magángimnáziumban koptatom a padot.
Egyszer, még nagyjából fél évvel ezelőtt úgy alakult, hogy elmentünk egy osztálykirándulásra, de mivel már tizenhét vagyok, meg a barátnőm tizennyolc, ezért péntek este elmehettünk bulizni. Nekem se kellett több, szedtem a cuccom, irány a péntek este... Sorry Ed, de nem csak Anonnal, hanem ezzel a sráccal is félreléptem. Aki nemes egyszerűséggel belém esett, nem is tudom, hogy mit hitt... De elmentünk, dugtunk, ő meg mámorosan átváltoztatott vámpírrá. Fűt-fát megígértem, esköszöm, csak adjon személyes tárgyat, és én itt se vagyok. Aha... ő pont ezt nem akarta. A mániákus pszichopata állat fogva tartott három-négy napig. Már a rendőrség keresett, mikor meglógtam és bemószeroltam a zsaruknál. Majd bementem hozzá látogatni, mikor adott egy félpár büdös zoknit, azzal mászkálhatok, hogy ne pörkölődjek meg a napon. Haláli, öregem! ha kiszabadul, megölöm. Vagy ad legalább egy tisztát! Minden esetre persze megoldottam. Kimosattam és több kiegészítőt csináltam belőle, pl. egy hajcsatra virágot. Így szabadon hordhatom, a kutyának nem tűnik fel. Más érdekesség? Hmmm... Nyolcadikos voltam, mikor dugtam Ed bátyával. Akkor már nem voltam szűz, de jó volt dugni, élveztem, és ennyi. Védekeztünk is, nem kell túlspilázni a dolgot. Itt vagyok, élek... hehe, nem is, de itt vagyok és ez a lényeg. Mást nem nagyon tudok mondani, hát ez lennék én. Tudom, rövidre fogtam, de vár a körmös és nem szeretnék a kisebb-nagyobb részletekbe belefolyni. Vezetek naplót, majd néha pillants bele és megtudsz pár lényeges apróságot, ami esetleg most kimaradt. Mert biztos van ilyen. Nah. Akkor én elköszönök, és ezt az érdekes és egyoldalú eszmecserét le is zárom...
Puszcsi!
Belle