DAMIEN BERGER WOLF The bad wolf

Olykor hidegfejű, hirtelen dönt, és nem gondol a következményekre, csak cselekszik.
Kegyetlen gyilkos, ha arról van szó, nem ismer kegyelmet…haragszik a világra, és utálja azt, ami… meg akarja tudni az anyja miért halt meg, de legalábbis meg akarja találni azt a férget, aki ezt tette vele.
Csak az öccse maradt neki, akitől kicsit idegenkedik, és ahogy Danny gyakorolta a boszorkányságot, néha fél is tőle, miket tud művelni… tart attól, hogy Phil is csak megbűvölte valami varázslattal az anyját, és talán teljesen kihasználta. De csak az öccse maradt neki, akiért azért tűzön vízen át küzdené magát.
Nehezen mutatja ki az érzelmeit, élvezi az életet, a nőkben nem bízok, hisz ragadt rá egy-két dolog anyja régi munkahelyéről.

Azt mondják Vegas egy bűnös város, hogy az maga a pokol, vagy legalábbis a kapuja… ott megfordul minden, amit elképzelni se tud az ember, és megcsap már a küszöbön is a bűn szaga. Nos, én itt születtem… egy sztriptíz táncos nő nem várt gyermekeként. Ahogy az lenni szokott, anyám a törékeny testű asszony, nem tudta megvédeni magát, főleg egy olyan állattal szemben, amilyen apám lehetett…hacsak abból indulok ki, hogy én hogy nézek ki, amikor átváltozom.
Megerőszakolta az anyámat, lévén fizetett neki, azt tehetett vele, amit akart…anyámat mondhatni félholtan találta meg másnap a főnöke, és akkor még nem is sejtette, hogy várandós. Nem tudom apám direkt akarta-e a dolgot, vagy nem is törődött ilyenekkel, mindenesetre anyám megtartott, bár akkor más késő volt elvetetni. Nem tudom, hogy vajon örökbe akart-e adni, vagy tényleg olyan szeretettel várt-e, mint egy anya, hisz az ösztönök beindulnak, de egy ilyen helyzetben nem hibáztatnám anyámat, ha rám valami átokként gondolt volna. De megszülettem, és hát anyám elsírta magát, én meg igazából örülhettem, hogy végre arcot is társíthattam a gyönyörű hanghoz, amely éjszakánként énekelt hozzám… ebből is gondoltam, hogy rossz ember nem lehet, bár csak utána tudtam meg, hogy mivel a sztriptízt nem csinálhatta, énekesnőként helyezkedett el. Nekem mindegy volt, szeretett, és hát én is őt.

Azért reméltem, hogy majd megismerhetem aput, de hát mindenki tudni akarja, mármint a család, vagyis a szülők két emberből álltak, és olykor hiányzott egy mély hang, de valahogy mélyen legbelül, egy belső hang, valami vad és idegen dolog, mindig ott volt. De akkor megjelent az a szőke angyal, anyukám, és akkor elhalt az az ijesztő hang.

Négy éves voltam, amikor öcsém született. Nem is tudom hogy fogadtam már a hírt, mert örültem, hogy lett egy apukám, hogy végre kezdtünk normális család lenni. Bár sose tudom, hogy egy tudós professzor hogy ismerhette meg könnyű vérű anyámat…nem ítélem el anyut, egyáltalán, de egy egyetemi tanártól nem gondolnánk, hogy erre vetül. De beleszeretett anyámba, én meg örültem, hogy van akivel majd focizhatok, ha ehhez le is kellett olykor mondanom a fedetlen keblű lányok látványáról.
Egy kis kápolnában házasodtak össze, én vittem a gyűrűt, és akkor már ott volt anyu pocakjában a kis Jason…vagyis Danny, én választottam a Danielt, a Jason-t az apu után kapta. Készültem ám az érkezésére, hisz én vagyok a nagy és erős báty, akinek meg kell mutatnia dolgokat.

Anyu ott hagyta Vegast, normális életet akart, ha már lett egy ilyen férje, akit én is apámnak tekintettem, hisz rendes ember volt, érdekes dolgokról mesélt, és nem mellesleg az első átváltozásomnál is ő volt ott.

Brooklynba költöztünk, nem tudom pontosan miért, talán hogy ott nagyobbak a házak, vagy mert nem voltunk annyira gazdagok, de sose panaszkodtam, hisz mindenünk megvolt.
Főleg a kisöcsém születése után, hisz így egy örök életre megszületett a játékom!
Már alig vártam, hogy lássam…nagyon aranyos volt, kis csukott szemű, és nyámmogott álmában, és megfogta az ujjamat, emlékszem!

Valahogy itt jönne az a rész, hogy éltek, amíg meg nem haltak, boldogan…egy nagy család… de sajnos örök boldogság, és happy end nem létezik.
Tizenhat éves lehettem, amikor…véletlen baleset volt, összeverekedtem egy alakkal, lekurvázta az anyámat és mocskos dolgokat mondott, hogy miket művelt vele, amikor még ott dolgozott… bennem elszakadt valami, és csak püföltem, a belső hang, meg egyre tombolt.
Phil hozott ki akkor a börtönből, nem lehetek neki elég hálás neki, hisz gyakorlatilag megöltem egy embert, de valahogy beadta az őrsön, hogy önvédelem volt, talán le is fizetet az alakokat, azóta se tudom hogy csinálta, én kijöttem, és csak úgy tombolt bennem valami, ami nagyon ki akart szabadulni.
Kiderült, hogy vérfarkas vagyok…erre először elröhögtem magamat, majd eltelt az eset után egy hónap, és a telihold idején nem valami kellemes fájdalom mellett, átváltoztam valahogyan.
Hogy őszinte legyek, nem nagyon fogtam föl, és maradjunk annyiban, majd összeszartam magam a dologtól.
Phil megpróbált mindent elmondani, és segített a következő alkalmakkor, azt mondta sajnos teliholdkor engednem kell az ösztönnek, és átváltozni, de hónapról hónapra jobb lett. Nem tudtam anyunak hogy mondjam, féltem, hogy szörnyként tekint majd rám, de Phil elmagyarázott neki már mindent, mint kiderült, ahogy az is, hogy annak a mocsadéknak az testvére, aki megerőszakolta anyámat, és aki a vérszerinti apám. Mindegy.
Ez talán még nem is a legrosszabb rész… például Danny döbbenten figyelt, amikor megmutattam neki egyszer, majd azt mondta ő is mutat valamit, de ne szóljak róla senkinek.
Lebegtetni kezdett dolgokat… meg volt rémülve szegény, hisz csak tizenhárom éves volt, és én se tudtam magyarázatot adni, és félt Philnek szólni. De később kiderült, ez a kis képesség, nem csak semmi ahhoz képest, amiket később tudni fog, hanem hogy Phil-től örökölte, mivel ő meg boszorkány.
Remek család voltunk.

Közben én elmentem egyetemre, sportolni akartam, bár Phil azt mondta nem kéne kihasználni a képességemet, de én ezt nem tartottam csalásnak, csak levezettem a felesleges gőzt. Azon gondolkoztam, hogy lehetnék rendőr, vagy valami ilyesmi…bár nem akartam embert ölni, az az egy mai napig kísértett.

Nem mondom, hogy kiváló tanuló voltam, de viszonylag ment a dolog, és épp anyu születésnapja miatt mentem haza, amikor nyitott ajtó és feldúlt lakás fogadott. Vér szaga csapta meg az orromat, majd anyám szétmarcangolt holtteste, és vérszerinti apám elégedett mosolya. Azt mondta szeretne a falkájában látni… én nagy ívben tettem erre, neki akartam menni, de erősebb volt, és nem volt egyedül se ráadásul. Pár farkas még akkor marcangolta anyám testét, vámpírok, amin meglepődni se volt időm, hogy léteznek, apám nyakán csüngtek, és élvezkedve szagolták a vér illatát.
Nemet mondtam, de nem bántott… és mai napig se tudom, hogy anyámat miért…sokáig ültem a lakásban, majd takarítani kezdtem, mire megérkezett Danny is…
Engem vérben ázva talált, és dühében kirobbantott minden égőt, majd összeesett.
Hogy miért halt meg anyám, nem tudom, és hogy Phil keze benne volt-e, fogalmunk sincs…lévén őt azóta se találtuk…de magunk mögött hagytuk a múltat, és próbálunk normálisan élni.
Azóta utálok minden természetfeletti lényt, utálom magamat, és szerencsétlen öcsémet is boszorkánysága miatt…de az öcsém, és senkim sincs rajta kívül.