ELISABETH BATEMAN

Karakter teljes neve: Elisabeth Bateman
Becenév: Lis, Betty, Beth, Lisbeth, Elisa, Lisa, El
Kor: 27 éves... 17 évesen lett vámpír, ennek meg már tíz éve
Születés helye és ideje: 1985. 06. 06.
Foglalkozás: Kaszkadőr, olykor pornőszínésznő, vagy az anyja élő Barbie babája




Apa: Professzor Frederich Bateman - a világ legjobb apukája! Nagyon imádom! És nem csoda, ha a lány mindig az apja mintájára keresi a pasiját, mert nekem egy ilyen felelne meg... bár Damon teljesen apu ellentéte, nem mondom, hogy nem vicces, de szóval nem lehet egy mondatba se említeni őket.
Apu színész, meg irodalom professzor, és író, meg szerintem úgy ezeregy más dolog... komolyan, mindenhez ért, talán csak a műszaki dolgokat leszámítva. De leginkább vele élek, legalábbis, ha a világ elől el akarok bújni, akkor nem a saját lakásomban tengődöm, hanem vele vagyok.

Anya: Meredith Archibald - Mit mondhatnék róla?! Fura egy nőszemély, én próbálok nyitni felé, de valahogy nem vagyunk egy hullámhosszon...ha játszom a yuppie-t, akkor elfogad, meg ha mondjuk ruhákról és sminkekről beszélgetünk, és az etikettről, de egyébként...pedig próbáltam rávenni, hogy jöjjön el az egyik forgatásra, de hallani se akart róla. Ha meg elmondtam volna neki, hogy vámpír vagyok... hagyjuk!

Egyéb hozzátartozók: Van két mostohatestvérem apu révén... tartom velük a kapcsolatot, de bevallom, Kayla-t nem bírom, ő teljesen anyu világához tartozik, így engem csak taszít! Becky meg rendes lány, csak az anyja most küldte el tizenöt év után, mert kirúgták a suliból... nemhogy segítene neki, inkább megszabadulna tőle...problémás lány, de csak mert tinédzser, és szerelmes!

A vőlegényem Damon Wasilewsky - nem is tudom mit mondjak róla, a mi kettőnk kapcsolatában a jövő... ő nagy valaki, nekem is van nevem, de ennyi... leszámítva, hogy vámpírrá tett, és én beleestem, még vak a gödörbe... nem tudok tenni ellene, mivel ő változtatott át, így még jobba kötődöm hozzá, és nem zavar, hogy megaláz nyilvánosan és halálra csal.

A barátnőm Angelina McKay, vagy szeretőm, vagy nem is tudom hogyan fogalmazhatnék, hisz ha nem az aktuális vacsorámmal hetyegek, akkor vele vagyok, és élvezzük egymás társaságát. Imádom, ha harapdál... ez ilyen beteges dolog, de szeretem...főleg, mert farkas is, és a farkas harapása még izgatóbb.



Drága Beth!

Ezt a levelet már régóta meg kellett volna írnom… vagy összeszednem a bátorságomat, és személyesen Eléd állni, és bevallani mindent.
De hol is kezdhettem volna?!
Valaha megbocsátottál volna nekem?!
Nem tehettem mást… bár semmi mentségem nincs tettemre, de hidd el, szerettelek, és szeretlek most is.
Hosszú évek múltán adatott meg apádnak és nekem az a csoda, hogy megfoganj… és bár amennyire megismertelek, így a távolból figyelve Téged, túl nyálasnak tartanád azt, hogy a szerelemhez volt szükség, hogy megszülethess.
Mindig is szerettem volna egy gyermeket, hogy egy édes kis babát a karjaimba foghassak.
Miután vámpírrá váltam… nem is tudom mennyire kéne ilyeneket egy levélben kifejtenem Neked… de talán érthetőbb lenne minden!
Majdnem nyolcvan éve születtem, egy olyan világba, ahol a nők még kötelezően hordták a szoknyát, és az én lányom vagy, megtagadod, de nagyon csinosan nézel ki bármilyen kollekcióban!
Gazdag család sarja voltam, minden férfi a lábaim előtt hevert, bárkit megkaphattam volna, és a csillogó ékszerek tengerében, hercegek ajánlatai közt mégis egy semmire kellő rabolta el a szívemet. Egy hazug csaló volt, aki elcsábított, áltatott, majd kihasznált és megölt az első adandó alkalommal. A szüleim szégyenkeztek miattam, még meg se sirattak… bennem reménykedtek, hogy én leszek az aranytojást tojó tyúkjuk, aki sok utódot nemez, és tovább viszi a családi címert. Ugyanis bátyáim, akik sose tanultak, egyikük őrült szexuális vágyai miatt vitte el a szifilisz, másik tüdővészben hunyt el, harmadik testvérem egy ópium barlangba lelte végzetét, negyedik testvérem vérfertőző kapcsolatot folytatott egyik unokatestvérünkkel, ötödik testvéremet kitagadták amiért művészeteket tanult, és egy alantast vett feleségül, hatodik testvérem öngyilkos lett, hetedik papként tengette életét, és gyerekeket molesztált.
Sajnálom, nem kéne ennyi szörnyűséggel zaklatnom téged, csak gondoltam, ha soha nem találkoznánk személyesen, talán szeretnél tudni rólam pár dolgot… de hülye vagyok, nem ilyen dolgokat szeretnél megtudni rólam!
Inkább arról kéne mesélnem, ahogy megismerkedtem apáddal… bár az se egy fényes történet.
Vámpírként szükségem volt egy napfény elleni ékszerre, tizenhat évig bujdostam, próbáltam kiismerni ezt a világot. Nem könnyű dolog, a vér utáni szomjaddal küzdeni… egy éjjel találtam apádra, régóta figyeltem már, és úgy hallottam boszorkány, így alkut ajánlottam neki. Hát igen, így sokkal jobban hangzik, mintsem az, hogy megitattam vele a vérem, majd kitekertem a nyakát. Igazából csak magamra gondoltam, hogy amit akarok, azt bármi áron megszerezzem. Jonathan… bevallom nagyon jól viselte. Kiderült, hogy már régóta szemmel tartott, és itt jön a tündér mesei rész, hogy belém szeretett már az első pillanatban, ahogy ki tudja hol szúrt ki. Bár talán elég óvatlan gyilkos lehettem…
Évekig ment a huza vona köztünk, bár azonnal készített nekem gyűrűt. Bevallom, mióta én is őrülten szeretem, azóta ezt a gyűrűt eljegyzési ajándéknak tekintem.
Persze nekem is tetszett, hogy végre nem vagyok egyedül, van társaságom, szóval minden hülye indokkal magam mellett tartottam, bár neki se volt sok választása, miután vámpír lett.
Egészen jól viselte, mintha mindig is fel lett volna rá készülve. Azt mondta vámpírok közt élt mindig is, segített nekik, és nem vetette meg őket… szóval elkezdtem ezt a nagyon jó tulajdonságát kihasználni.
Ahogy teltek a hetek és hónapok… nem is tudom hogy jött a dolog, de mindig is szerettem volna anya lenni, persze kisfiút szerettem volna, de mikor megtudtuk, hogy kislány leszel…azt az örömöt látnod kellett volna apád arcán!
Nem volt könnyű dolgunk, de mintha Jonathan már várta volna a pillanatot, hogy ezt kérjem tőle, hogy gyermeket szeretnék, amit én szülhetek meg. Persze vámpíroknál nem olyan könnyű, de nem lehetetlen.
És a próbálkozások során, hogy így fogalmazzak… tudom nem ilykor kellett volna belé szeretni, de megszerettem. Olyan gyengéd volt és… jaj, a szüleinkről sose akarunk ilyen intim dolgokat megtudni.
Szóval együtt töltött hat év után egymásba szerettünk, pontosabban elkezdtem viszonozni az ő érzelmeit, és megfogantál.
A leggyönyörűbb kilenc hónap volt életembe, csak egy dolog árnyékolta be… üldözni kezdtek minket, de nem akartalak elveszteni, így mikor megszülettél egy férfihez vittünk, Freddy-hez… még apád ismerte valahonnét, de rendes ember volt. Reménytelen szerelmes Meredith-be… sajnálom szegény fickót, és hogy hirtelen nem tudtunk… bár legjobb lett volna, ha mi nevelünk.
De amikor tudtunk, akkor megkerestünk téged, de mondjuk eléd állhattunk volna és…

Szeretlek kincsem!







Mit is mesélhetnék magamról?!
Megszülettem, felcseperedtem és…
De most komolyan!
Ne mondja nekem azt senki, hogy pontosan emlékszik arra milyen volt, amikor megszületett! Én arra nem emlékszem, hogy tegnap mit csináltam, nem hogy milyen volt találkozni a napvilággal…pontosabban a csillagos éjszakával, vagy fene tudja… este volt és… jézusom, fogalmam sincs! Gondolom egy kórházban születtem meg, és akkor nekem oly mindegy volt, hogy melyik városban, és melyik évben vagy hónapban! Hisz most se jelent sokkal többet nekem, hogy milyen horoszkóp jellemez, és hogy az év egyik napja csak rólam szól…mert aznap még ezeregy másik ember is született. Ahogy a vőlegényem is, Damon… az is lehet, hogy eszerint választottak ki minket egymásnak. Persze nem tudom…és bevallom, erre még sose kérdeztem rá…
Velencében találkoztunk, én épp megszöktem otthonról, azt a korszakomat éltem, amikor ellent mondok mindennek, vagyis tinédzser voltam és élni akartam a világomat. Persze azóta Damon ezt a napot úgy adja elő, hogy ez a mi kis romantikus hetünk volt, de én akkor ott tanultam, ilyen cserediák program keretein belül, és kicsit sokat ittam, elkeveredtem a nagy forgatagban, mindenkin álarc volt, és azt se tudtam vajon én hogy nézhetek ki, nemhogy a többiek miben voltak. Felbuktam a szoknyámba, amikor épp próbáltam kikeveredni, mert légszomj kezdett gyötörni. Akkor jelent meg, és segített fel, majd egy sikátorhoz húzott…nekem mindegy volt, csak minél távolabb legyek a tömegtől. Hálás voltam neki, és elvesztem a szemeiben, a pimasz mosolyában, amivel azóta is hódítja a lányokat, és ami inkább negatív töltetű, mintsem pozitív… de akkor örültem a szerencsémnek, és hagytam magamat elcsábítani a gonosz farkassal…
A hotel szobára még emlékszem, de forgott körülöttem a világ…csak aludni akartam, de Damon eléggé elemében volt. Rám mászott, ha eszemnél vagyok, akkor talán ellököm, de csak talán, szerintem akkor is hagyom, vagy legalábbis kéretem kicsit magam.
Megharapott, akkor azt fel se fogtam… véreztem, a combomon, a nyakamon, és ő véres fogsorral vigyorgott rám. Féltem, megrémültem, és mint egy horror film lökött női szereplője, próbáltam elmenekülni, de erősebb volt nálam. A falnak taszított, rám ordított, és valamit csinált a szemeivel, majd egy mozdulat és…
Ijedten tértem magamhoz, kapálóztam a vízben, és próbáltam kievickélni. Damon egy darabig jót szórakozott, majd segített, mint valami úriember. A karjaiban tartott, magához ölelt, és… nem is tudom ez mennyire tartozik másra, de annyi szent, hogy ezek után hogy szerethettem belé, fogalmam sincs…pontosabban a szex tette…amilyen gyöngéd volt, és… na, igen, ez senkire sem tartozik… szóval szeretkeztem vele, ami neki meglepő volt, nekem meg szimplán új életem legjobb élménye. Ugyanis szűz voltam, és mivel így haltam meg, ez az apró kellemetlenség végigkísér…mindig visszanő a szűzhártyám, elég cinkes dolog, de kezdem megszokni, és ha nem mondom el senkinek, az a legjobb…mert jönnének aggódva, meg óvatoskodnának, amit utálok!
De visszatérve a lényegre, miután szeretkeztünk, vért itatott velem, és felhúzta az ujjamra ezt a gyűrűt…vagyis nem rögtön, hanem egy vagy két hét múlva, amikor kiszórakozta magát azzal, hogy nem tudok a napra menni. Bele van vésve, hogy a tulajdona vagyok, de hát a vőlegényem, nem?!
Viszont ezzel nem nagyon sokat meséltem magamról, csak annyit, hogy már tíz éve vámpír vagyok…egyedül apunak mondtam el a dolgot, szegény annyira szeretett volna segíteni, és mintha el akart volna mondani valamit, de végül az elkezdett mondatok továbbra is a levegőben lebegtek, én meg nem faggattam.
Lényegében tényleg nem sok érdekes dolog történt velem, ezt leszámítva…ugyanúgy nőttem fel, mint minden gyerek. Jártam óvodába, farsangok alkalmával öltöztem boszorkánynak, vicces, hogy egyszer drakula is voltam…de Cleopatra is, még menyasszony is, vagy épp apáca… persze mindig a legkiválóbb minőségű ruhákat viseltem. Nem szerettem ebben a gazdag világban élni, jobb volt apuval, Brooklyn-ba, ahol goffri volt reggelire, meg palacsinta, és nem pincérek hozták fel, hanem apu csinálta, és nem több ember foglalkozott velem, hanem csak az apukám.
De még így is, az általános iskolát egy elit suliban végeztem el, ahol kötelező volt az egyenruha, és a fiúkat csak az udvaron láttunk.
Majd jött a gimnázium…művész suliba mentem, olyan négy plusz egy év, vagy hogy volt. Tanultam festészetet, szobrászatot, még a zenével is foglalkoztam… de hamarabb ragadt meg egy dallam egy koncerten, mint a szólmizáció közben. Egy koncerten ismertem meg Rodney-t is…az ő koncertjükön, egy eldugott kocsmában léptek fel, még Londonban azt hiszem…elég jó barátság lett belőle, főleg amikor a nővérét is megismertem. Annievel és Rodney-val együtt mentünk el akkor Velencébe…meg még csapódtak hozzánk. Lehetett választani, hogy az ötödik évedet majd hol tanulod végig… nehezen sikerült a vámpírrá válással befejezni az iskolát, főleg mert Damon mindenhova elráncigált magával, mint valami mutogatni való baba, aki jól néz ki mellette. Én meg persze mentem, mert majd megvesztem érte.
Tudom, hogy sose fogja beismerni, de valamit érez irántam, ha nem is olyan intenzíven, mint én, de valami apró szeretet félét…vagy csak ezzel áltatom magam.
Visszatérve az iskolára… nagy nehezen fejeztem be, mert nem tágíthattam Damon mellől, és veszélyes is lett volna a rettentő vérszomjam miatt. Imádta, ahogy letámadok pár embert… felizgatta, mindig ezt mondta… de Annie kisegített… szóval egyelőre ott tartok, hogy gimnáziumot nagy nehezen elvégeztem. Aztán egyetemre, hát járogatok… voltam már az NYU-n is, a Columbia-n is, hallgattam előadást az UCLA-n, vagy voltam az Oxford-ba is… hogy ott mennyi barom van! De jártam pár kurzus erejéig a Velencei főiskolára is, vagy épp Cannes-ba… de most bevallom, itt tartok igazából.
Nincs semmi végzettségem, kaszkadőr is úgy lettem, hogy megbűvöltem pár embert, és mert imádtam, hogy nem eshet bajom. De közben anyunak besegítek néha, mert szükségem van arra, hogy próbáljam ezt az anya-lánya kapcsolatot felépíteni…party-kra járok, a kifutókon szerepelek, és közben elvileg egy felszarvazott menyasszony vagyok…de annyira nem akarok megházasodni, hisz én is félrelépek…de leginkább mindig az van, hogy Annie vállán sírom el bánatomat.
Így hirtelen ennyi…




Amiket szeret: Imádom a sebességet, ha száguldhatok, és áthághatok minden szabályt. Imádok kaszkadőr lenni! Amikor le kell ugranom egy ház tetejéről...hmm...talán még a szexnél is jobb! Na, jó! Ez nem igaz...mert szeretem a szexet is... nem hiába szerepelek pornókban. Bár nem olyan sokat, csak néha, hogy bosszantsam anyámat. Szeretek botrányokba keveredni, de akaratlanul is tudok...valahogy olasz temperamentumom van. Imádok tombolni, kiabálni. Hangosan bömböltetni a zenét, és az ágyon ugrálva üvölteni hamisan a szöveget. Szeretem Damon-t...tagadhatnám, de teljesen beleestem. Persze van viszonyom nekem is másokkal, de valahogy mindig hozzá szaladok...vagy Angie-hez.
Szeretek filmeket nézni, horrorokat leginkább! Imádok moziba járni, és... szerintem még ezeregy másik dolog. Mert imádok a Central Park-ban sétálni kora ősszel, vagy elmerülni egy kád vízben...édességet enni, és mondjuk megkóstolni a muffin nyers tésztáját, pizzát enni, pattogatott kukoricával dobálózni, és hangosan hallgatni a házi mozit... szeretek apuval hülyéskedni, elnyúlt és kopott pólóban és kapucnis pulcsiban mászkálni, meg férfi hálónadrágban mászkálni...szóval kissé igénytelen lenni néha...imádom az autókat, felizgatnak, és imádok nevetni bármin!

Amiket utál: Ha nem is utálom, vagy gyűlölöm, de anyuval nagyon nem szimpatizálok... azért se csípem, amiért aput kihasználja olykor, de ne szóljak egy szót se, amikor Damon mit művel velem, mégis szeretem. Nem szeretem a zöldségeket, pontosabban a salátákat. Utálom a gyerekeket, és félek a terhesség gondolatától is! Ki nem állhatom a cicababákat, akik illegnek csontkollekcióként a rivaldafénybe, ahová néha anyám kényszerít. Jókat szoktunk szórakozni Annie-val rajtuk! Utálom a határidő naplókat, nem szeretem, ha beosztják az időmet, mégha nem is csinálok alapból semmit se...Utálom az érintőképernyős telefonokat, igazából a sorozatokat is, amik odakötnek a hét egyes napjain a tv elé. Utálom a motorokat, persze van hogy néha azzal közlekedem, de a kocsiba biztonságosabb azért...utálom a balettot, nagyjából a színházat is, a divatot, a múzeumokat, a cirkuszt, és az állatkert is elég unalmas dolog. A vidámpark a menő!

Jellem: Piszok rossz jellemem van, bevallom, nehezen lehet elviselni, mert mikor milyen vagyok, egyik pillanatban jó a kedvem, a másikban a világ legapróbb dolgával is bajom van...és olyankor még azt is utálom, ha vidítani akarnak. Nagyon kettős vagyok. Míg az egyik énem egy szűzies megszeppent kislány, addig a másik egy vadmacska, aki ital ivó versenybe veszt részt, jointot teker, elcsen egy rágót a boltból, vagy bevetve bájait szerez meg ingyen valamit...talán könnyű nőcske vagyok, talán csak ahogy anyám is, megszerzem amit akarok, minden áron!

Külső: Alacsony, hosszú fekete hajú, kékes vagy zöldes...jézusom, nem tudom milyen színű a szemem! Mindegy, egy cserfes szájú kiscsaj, akit kiszúrsz azért a tömegből!