DAMON WASILEWSKY I'm living forever fucking assholes

Karakter teljes neve: Damon Wasilwsky
Nem: férfi a javából ^^
Kor: 27 évesnek néz ki, de ez az állapot már húsz éve van, így összességében 47 éves...bár még csak nem sokára töltöm be a negyvenhetet...na, jó...egy évvel mindig többnek mondom magam...de majd egy évig voltam az anyai pocakban!
Születés helye és ideje: 1966.06.06. Velence


Apa: Vladimir Wasilewsky - apám mind a mai napig haragszik rám, hogy elkanászodtam, és egy őrült ötlettől vezérelve vámpírrá váltam. De nem baj... nincs szükségem a szeretetére, a tiszteletére, vagy bármire tőle... nem tudom miért, van köztünk ellentét... bár szerintem azért, mert jobb lett volna ha Ian-t tudják felnevelni, és engem lepasszolni...

Anya: Irina Wasilewsky - anyuci drága pici fia vagyok... nem tehetek róla, szerintem ilyen bájosnak születtem, hogy anyám és úgy mellesleg minden nő elalél tőlem, ahogy meglát.
De anyut imádom is, a leggyönyörűbb nő a világon, és bevallom, haragudtam volna apára, ha nem menti meg... ahogy akkor kamasz fejjel hibáztattam, hogy miatta halt meg anyu! Persze apának ezt sose mondtam el, hogy ezen kiborulva változtam át vámpírrá...bosszú, vagy valami hasonló őrült érzés vezérelt...harag, düh...

Testvérek: Christian Hamilton - Nem nagyon ismerem... azt tudom, hogy létezik és ő az öcsém, és bevallom, nem nagyon viseltem volna el, szerettem egykének lenni, és önző mód minden figyelmet magamnak követelni...

Egyéb hozzátartozók: Elisabeth Bateman - a kijelölt menyasszonyom...és a teremtményem... unatkoztam, és ő annyira csábító volt, fiatal, és mint utóbb kiderült, érintetlen. Szerintem csak ezen tulajdonsága miatt futok mindig hozzá...beindít a szűziessége na! De amúgy eszem ágában sincs vele élni! Elvagyok vele, mert úgy imád, mintha isten lennék...pontosabban én vagyok az első, és egyetlen szerelme...Mindegy! Csalom össze-vissza, és mégse utál...eszméletlen! Bár titkon be kell vallanom, kedvelem azért...




Nincs sok kedvem erre az egészre olyan sokat szánni, hisz előttem az örök élet, akkor meg ki nem szarik bele az egészbe, hogy magáról meséljen?!
Mit mondjak magamról, de komolyan?!
Aki meg akar ismerni, megismer… bár én inkább előbb dugok, aztán kérdezek… legalábbis lányok esetében.
De legyen!
Csak röviden!
Az ördög évében születtem… vagyis eléggé keresztet vetett minden nővér, amikor megszülettem 1966 Június hónap hatodik napján… azt hiszem aznap esett, legalábbis az biztosan megvan, hogy egy hatalmas villám csapott keresztül az égen, mikor én felsírás helyett, felkuncogtam… sátáni kacaj. De hát megszülettem, rettegjen mindenki!
Persze terveim, hogy kit hogyan pusztítsak el a világon, amiért ilyen szűk helyre mertek zárni, azonnal elpárologtak, ahogy megláttam azt a csodálatos személyt, aki otthon nyújtott, és a fojtogató kis odú, már a legédesebb dolog volt, amit valaha tapasztaltam.
Mindenkinek azt mondom, nekem anyám az első és egyetlen szerelmem!
Tehát megszülettem…Velencében…imádom az olaszokat, olyan temperamentumosak, és imádják az életet, én meg a vérüket!
Megszülettem, felcseperedtem… mit lehet erről annyit beszélni?!
Rossz gyerek voltam mindig is, és megköveteltem a figyelmet magamnak. Anyám imádott, és apu is örült, hogy beköszöntött hozzájuk a gólya.
Huszon valahány éves voltam… elit óvoda után, elit általános jött Angliában, ahol több nyelven is megtanultam, és eleget téve a szüleimnek, elsősorban oroszul, franciául, olaszul… nyelvtagozatos voltam. Majd jött a gimnázium, amikor minden évet máshol jártam ki… kezdve Rómával, majd Béccsel, és Berlinnel, ez fél-fél év volt, majd Szentpétervár és végül New Yorkban végeztem. És lehetett agyalni, hogy hova tovább… anyu szerette volna, ha kutató leszek, apám orvost akart nevelni belőlem… én végül elmentem az Oxford-ra történelmet tanulni…de történnek olyanok, hogy valami miatt nem tudsz részt venni pár féléven, vagy szimplán halasztasz, mert felkerülsz egy olyan gépre, ami nem nagyon jön vissza aznap, és sajnos jó társagában telik az idő…szóval eltelt pár év, világot láttam, és végül nem is tudom minek végeztem, de örülhetett mindenki, szereztem valamiből doktori címet, de már magam se tudtam miből, és akkor nem is érdekelt, ugyanis anyám terhes volt, és nem nagyon ítélték úgy az orvosok, hogy túléli a terhességet… mégis vállalta a kockázatot.
Én akkor kiborultam, őrjöngtem, és gyűlöltem mindent és mindenkit, hisz anyu miatt tanultam annyit, amikor egy-egy új helyen voltam, akkor is eszembe jutott, hogy mennyire szeret utazni… elfutottam a kórházból, leittam magamat, és elvesztettem a fejemet… aznap este megtudtam, hogy vámpírok léteznek, és én is egy lettem közülük.
Eltűntem a terhesség idejére… anyám halálhírére tértem csak haza, amikor csak annyit mondtam, hogy vámpír vagyok… apám valamiért rosszallóan nézett rám, és azt mondta, anya fel fog épülni…
Nem tudom megvetem-e azért, amiért segített neki, vagy örülök ennek, vagy miért nem tette meg hamarabb…végeredményben utálom apámat!
Anyuval tartom a kapcsolatot, apámmal nem állok szóba… nem is sokszor járok el hozzájuk, élem a saját világomat.
Anya mondta, hogy van egy lány, akit kiszemeltek nekem, jómódú családból való… még mindig úgy él, mintha ember lenne, pedig azért sok minden megváltozik.
Nos… a lányról említést téve…hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem egy bombázó, de kinek kell egy feleség?!
Viszont rossz passzban voltam aznap, és a kiszemelt menyasszonyomat, akivel épp ismerkedő úton voltunk Velencében… röviden szólva kitekertem a nyakát, és kidobtam a teraszról.
Nem kell félni, túlélte, ugyanis unalmamba, vámpírrá tettem…
Senki nem tud semmit se… ő azóta is megveszik értem, persze a vámpíros csáberőmmel elértem, hogy belém bolonduljon… játsszuk a boldog párt, csak egy baj van, hogy bár ő szeret, pontosan tudom, hogy belül őrülten szenved, de nem ismerné el! Mindegy, én szívese játszadozom vele… élvezem a társaságát…lehet vele őrültségeket csinálni, de hogy én sose fogom őt viszont szeretni úgy, ahogy ő akarja!


Amiket szeret: Szex, nők, szex, alkohol, szex, bulik, szex és vér szex közben!

Amiket utál: Az öcsémet, azt határozottan, hisz igazából lehet apa is eléggé hibás volt, hogy anyám majdnem meghalt, de a testvérem születése vitte anyut a sírba...de nyugi apa, téged is gyűlöllek! Nem szeretem, hogy meg akarják határozni az életemet...senkinek semmi köze hozzá, nagyfiú vagyok már... abból és ott iszok vért, amikor és ahol akarok!

Jellem: Igazi rossz fiú, tudom, ezt bárki mondhatja, de...istenem, én tényleg az vagyok, mert teszek minden szabályra, és falom a nőket, nem étkezési szokást tekintve, hanem szimplán az ágy rugóit tekintve...na jó, az étlapomon is szerepelnek a drágák! Amúgy meg nem vagyok a tipikus seggfej alkat...szóval elég normális srác vagyok a magam módján, és...mindegy, majd ismerj meg, minek beszéljek magamról, hisz bármit állíthatok, és úgyis azt hiszel el, amit akarsz!

Külső: Kócos, holló fekete haj...viszonylag nagy magasság, charme-os kinézet és káprázatosan gyönyörű kék szemek...vessz csak el bennünk, és a végzeted leszek, hidd el!
Amúgy semmi egyéb fontos dolog, amit említenem kéne...maximum a jobb felkarom belső részén egy tetoválás, hic et nunc...vagyis itt és most latinul...carpe diem emberek, a pillanatnak kell élni!