Előtörténet - Irina Wasilewsky

Név: Irina Wasilewsky
Születési név: Irina Dovlatov
Kor: Látszólag 29, valójában 53 éves.
Nem: Nő
Faj: Vámpír
Születés helye, ideje: 1959. február 12.
Foglalkozás: A saját magán óvodájában mint óvónő dolgozik.
Előtörténet:
1959-ben láttam meg a napvilágot, Moszkvában. Három bátyám, és egy húgom volt. Édesanyám háztartásbeli volt, a betegeskedő húgomat ápolta éjt nappallá téve. Édesapám az egyik moszkvai általános iskolában volt tanító. Sajnos, mostanra egyedül egy bátyám él, ő egy egyetemen tanít filozófiát. Mint látható, igazi pedagógus családból származom, a gyerekek szeretete úgy tűnik, örökletes. Én magam egy egyszerű, de békés családba születtem. Fontos volt összefogni, hiszen a háború utáni évek nehezek voltak. Anyagilag nem is álltunk olyan jól, így minden különlegesség nélkül jártam egy évet óvodába, majd rögtön egy állami elemibe kerültem. Hiába teljesítettem jól, nem volt pénz, hogy középiskolába járjak. Így a helyi bölcsödébe mentem dajkának, mindössze tizennégy évesen. A húgom állapota egyre rosszabb volt. Ma már nem emlékszem, hogy milyen betegsége volt, de tudom jól, sokat szenvedhetett, mert elképesztő erősségű gyógyszereket kapott, amelyektől hosszasan aludt. A gyógyszereket pedig nehéz volt beszereztetni, sok mindenkinek kellett fizetni érte. Alexandr, aki nyolc évvel volt idősebb, mint én, megházasodott, de sokáig igyekezett támogatni minket. Dimitrij, a középső bátyám, öt évvel volt idősebb, mint én, szintén dolgozni ment, egy bányába, Sasha bátyám, aki két évvel volt nálam idősebb, a katonaság kötelékeibe állt. Bár mind a hárman akartak volna tanulni, de ugye házasodniuk is kellett, őket is sürgette az idő, így négy év múlva rajtam kívül mindenki kirepült a családi fészekből. Ekkor kicsit könnyebb lett, hiszen az a kevés pénz is sokat számított, amit támogatásként kaptunk, de kevesebb lett az éhes száj. Húsz éves voltam, mikor Dimitrij-re ráomlott a bánya, a kis Demetria pedig végleg elment közülünk, a baleset után két hónappal. Anyáék teljesen magukba omlottak, hiszen kis idő alatt két gyermeküket veszítették el. Alexandr sora ezután lett jobb, hiszen előléptették, így le tudott érettségizni, és az egyetemet is elvégezte. Havonta küldött nekem egy kis pénzt, hogy tanuljak én is, míg lehet. Hiszen dajkaként nem kaptam elegendő fizetést. Anyukám egészsége megromlott, hiszen a gyász megviselte, a gyógyszerekre pedig most is alig jutott pénz. Sasha-t előléptették, mikor én nagyjából huszonkettő voltam. Ő is besegített a tanulmányaimba, így mire huszonöt lettem, elvégeztem jelesre a középiskolát. Édesanyám azonban a bizonyítvány osztásom napján szívrohamot kapott és végleg elment. Mai napig nem tudni miért. Édesapám nem sokra rá követte. Depressziós lett, nem bírta már a csapásokat, és a sors kegyetlen fintoraként pecázás közben beszakadt alatta a jég és ő megfulladt. Nagyon nehéz volt feldolgozni a tragédiákat, és ha nincs Sasha és Alexandr, én nem is tudom, hol lennék. Az ő motiválásukra tanultam tovább, és végre valahára óvónő lehettem, majd elmentem egy egyetemre is, ahol természettudományokat hallgattam. Itt ismerkedtem meg Vladdal. Ő volt az egyik tanárom. Hihetetlen, de szerelem volt első látásra. Mindenesetre sokáig kerülgettük egymást, majd miután végeztem a tantárgyaival, Vlad vette a bátorságot és udvarolni kezdett, majd randevúra hívott. Emlékszem, végig igazi úriember volt. Amolyan régi vágású, gáláns úriember. Nem volt tolakodó, és mindig udvarias volt. Teljesen levett a lábamról, majd egy évre rá megtörtént a leánykérés, és nem sokat haboztunk az esküvővel. Időközben persze felfedte a titkát, de az az igazság, hogy eleinte azt hittem, viccel, majd mikor rájöttem, hogy nem, akkor nem tudtam, hogy félnem kéne-e. Az az igazság, hogy mifelénk sosem voltak divatban a vámpírmesék. Nem hallottunk róluk, teljesen más világ volt a mienk. Voltak ugyan a mi világunkban is különleges lények, emberevő medvék, gyermekeket elrabló szörnyetegek, de kevés legenda ért el mifelénk a környező országokból, így igazából érthető is, miért nem sokkolt a dolog, tanult nő létemre. Majd ezek után nem sokat haboztunk, azonnal lelkesen a babaprojektre helyeztük a hangsúlyt és megszületett a kis Damon. Igazi angyal volt, aki bearanyozta a napjaimat. Azt hiszem, a következő évek a maguk nemében tökéletesek voltak. Majd váratlanul becsúszott még egy baba. Az egekben jártam a boldogságtól. De a boldog időszak kezdett véget érni. A szülésnél valami váratlan komplikáció adódott és úgy nézett ki, elvérzek. Mikor Vlad féltve, de átváltoztatott, megmentve engem. Örökké hálás leszek, de a gyermekükről kell kellett mondanunk. Túl veszélyes voltam rá nézve, és nem akartam, hogy bántódása essék.
FOLYT.